Lehet-e egy szellemi tevékenységből pozitív függőség?
Vannak tevékenységek, amelyekhez idővel nem megszokásból térünk vissza. Hiányozni kezdenek, ha kimaradnak az életünkből, örömöt és biztonságot adnak, miközben érezzük, hogy általuk többé, gazdagabbá vagy kiegyensúlyozottabbá formálódunk. Az olvasás sokak számára éppen ilyen elfoglaltságnak bizonyul.
Az olvasást akár az egyik legjótékonyabb „pozitív függőségnek” is tekinthetjük, amely a klasszikus szenvedélybetegségekkel ellentétben nem rombol, hanem épít. (Természetesen a megnevezést nem a klinikai értelemben vett addikció szinonimájaként használjuk, hanem egy örömet adó, rendszeresen végzett és személyiségünket ugyancsak gazdagító tevékenység leírása érdekében.)
Milyen tényezők szólnak tehát az olvasástól való – jó értelemben vett – függés mellett?
A történetek jutalma
Rögtön az elején kiemelhető a jutalmazó élmény, amelyet egy izgalmas történet, az új információkhoz és tudáshoz való hozzájutás vagy éppen egy fejezet befejezését követő elégedettségérzet válthat ki bennünk.
Az olvasás jutalma mindemellett nem feltétlenül valamilyen külső elismerésben vagy kézzelfogható, „babérkoszorús” eredményben rejlik. Sok esetben maga a megértés, a felismerés, egy különösen szép, egy szemfelnyitó vagy „ez az, ezt kerestem” hatású mondat juttat újra levegőhöz. Vagy épp az elbeszélt világ különlegességében, netán különcségében – ám mindenképpen a felemelő értelemben vett másságában – való elmerülés hozza azt az élményt, amely miatt másnap is arra vágyunk, hogy újra kinyissuk a könyvet.
Átmeneti kiosonás a valóságból
Ugyanakkor az eszképizmus, vagyis az olvasás valóságból kivezető, átmeneti menekülési útvonala is szóba kerülhet. Ez az örökzöld elfoglaltság egészséges módon emelhet ki bennünket a mókuskerékből, a mindennapok tehermágnes állapotai közül. Sokszor pedig a nem személyválogató, egyfajta anti-Ámorként mindenkit nyilazó stresszből is.
A könyvek által kínált menedék nem feltétlenül jelenti a valóságtól való tartós elfordulást. Sok esetben éppen egy ilyen jellegű ideiglenes eltávolodás ad lámpást számunkra, hogy később frissebb figyelemmel, nagyobb nyugalommal vagy új nézőpontokkal térjünk vissza saját életünk nagy vagy visszatérő kérdéseihez.
Amikor hiányozni kezd az olvasás
Idővel azt is tapasztalhatjuk, hogy amennyiben huzamosabb olvasási periódust követően napokig nem jutunk könyvhöz vagy más olvasnivalóhoz, hiányérzetünk támad, és vágyódni kezdünk az olvasás megszokott élménye után. Ráadásul a rendszeres, elmélyült olvasás nem leépít, hanem több szempontból is támogathatja kognitív működésünket és lelki jóllétünket.
Ez a fajta hiányérzet nem feltétlenül egy lappangó kóros függés előjeleként értelmezhető. Sőt, inkább annak a jele lehet, hogy az olvasás beépült a napjaink rendjébe, az önmagunkkal töltött időbe, akár abba is, ahogyan saját személyiségünkről gondolkodunk. Szimbiózisban él időbeosztásunkkal, tetteinkkel, együtt lüktet a nap ritmusával.
A pozitív függőség feltételei
A pozitív függőség fogalmát elterjesztő William Glasser pszichiáter hat olyan feltételt határozott meg, amelyek alapján egy tevékenység pozitív függőséggé válhat.
Legyen önkéntesen vállalt és versengéstől mentes: örömmel szánjunk rá naponta időt, saját elhatározásból.
Legyen könnyen kivitelezhető: ne igényeljen tőlünk rendkívüli fizikai vagy mentális erőfeszítést.
Önállóan is végezhető legyen: ne kelljen mások jelenlététől függnünk annak érdekében, hogy megvalósíthassuk.
Tartsuk értékesnek: higgyünk abban, hogy a szabadon választott tevékenységnek van valamilyen fizikai, lelki vagy mentális haszna.
Továbbá biztosítson számunkra előrehaladási és fejlődési lehetőséget: érezzük, tapasztaljuk azt, hogy amennyiben folytatjuk, egyre jobbá válunk általa.
Végezetül pedig feltétel az önmagunkkal szembeni túlzott kritikától való mentesség: ne ostorozzuk és ne minősítsük önmagunkat a tevékenység végzése közben.
Az olvasás mint ideális példa
Meglehet, nem túlzás, ha mindezen kritériumok fényében heurékát kiáltunk, hiszen az olvasás szinte mintapéldája lehet a Glasser-féle pozitív függőségnek.
Mindezt ugyanis saját elhatározásunkból végezhetjük, nem feltétlenül igényel különleges körülményeket vagy mások jelenlétét, ugyanakkor értékesnek, személyiségformálónak és fejlesztőnek érezhetjük.
Az előrehaladás élménye ugyancsak megjelenhet benne, mert idővel nagyobb figyelemmel olvashatunk, új műfajokat fedezünk fel és kedvelünk meg, bővül a szókincsünk és a tudásunk, árnyaltabbá válik a gondolkodásunk, vagy egyre biztosabban igazodunk el a számunkra fontos szerzők és témák között.
Szenvedély, szokás vagy menekülés?
Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az olvasás minden helyzetben és minden mértékben problémamentes. Egy alapvetően építő tevékenység is válhat a kötelezettségek, a kapcsolatok vagy a nehézségek előli tartós elrejtőzés eszközévé – netán ürüggyé egy-egy nemszeretem feladat hárítására. A határvonal talán ott rajzolódik ki, ahol az olvasás már nem ad, hanem elszív, és nem segít visszatérni a valóságba, hanem folyamatosan távol tart attól – ha kissé képiesen és játékosan szeretnénk fogalmazni: A felhők fölött 3 méterrel lebegtet bennünket.
A jó értelemben vett „ráfüggés” ezzel szemben nem elvesz, hanem hozzáad. Nem elvon a kötelességeinktől, hanem erőt ad azok elvégzéséhez is. Nem kényszerré válik, hanem olyan belső igénnyé, amelyhez szabadon, örömmel és kíváncsisággal térünk vissza. Újra és újra…
Ha szívesen merülnél el további érdekes témákban, fedezd fel a 2life.hu Kultúra rovatának további cikkeit is, ahol irodalomról, történelemről, művészetről és más inspiráló kulturális élményekről olvashatsz!
gybm.
Képek forrása: www.magnific.com
