Így adhat fogódzót a modern sztoicizmus a mindennapokhoz
Az élet rövid, nincs elpazarolható, „fölösleges” időnk. Meg kell tanulnunk jól, tudatosan gazdálkodni nem csupán a rendelkezésünkre álló (erő)forrásokkal, hanem az életidőnkkel is. Ebben az akár életfilozófiává vált, újraélesztett és korunkhoz igazított sztoikus szemlélet is a segítségünkre lehet.
Kevesen hárítanák el maguktól az olyan, a mindennapok során megtapasztalható gyakorlati előnyöket, mint a szorongás mérséklődése, a jobb alkalmazkodás, a tudatos döntések, az erős fókusz, a jobb emberi kapcsolatok vagy az elégedettség. A sztoikus gyakorlatok mindezek eléréséhez, erősítéséhez is hozzájárulhatnak. Ezzel a több mint kétezer éves sztoikus hozzáállással felismerhetjük, hogy elsősorban azokkal a dolgokkal érdemes és szükséges foglalkoznunk, amelyekre valódi egyéni ráhatásunk van. Megtanuljuk, hogy érdemes megvizsgálnunk az első érzelmi reakcióink mögött meghúzódó benyomásainkat és ítéleteinket, mielőtt tudatos döntést hozunk.
Kellő tapasztalattal a birtokunkban lassan azon kaphatjuk magunkat, hogy a korábbiakhoz képest sokkal könnyebben gyógyulunk és kelünk fel a kudarcainkból (amelyekre egyre inkább jellemcsiszolókként tekintünk, nem pedig bennünket folyamatosan és kipécézve bosszantó, személyre szabott dörzshelyzetekként). Apránként elfogadjuk, hogy a zaj körülöttünk nem fog csillapodni, de bennünk igen. Amikor pedig már nem azon rágódunk, hogy mi az, amink nincs, hanem értékeljük azt, amink jelenleg van, a megelégedettség nyugalommal tölthet el bennünket.
A korábbi cikkben már említett praemeditatio malorum reggeli alkalmazásával elvégezhetünk egy ötperces mentális felkészülést a nap kihívásaira mindössze három lépésben:
- Vizualizáljuk a nap potenciális nehézségeit: például magunk elé képzeljük a durva kollégánkat, a forgalomban dühöngő sofőrt vagy a bevásárlóközpontban hangosan tolakodó vásárlót.
- Tervezzük meg a reakciónkat: elhatározzuk, hogy az ilyen megnyilvánulásokra tudatos higgadtsággal, megfontoltan fogunk válaszolni.
- Emlékeztetjük magunkat Marcus Aurelius szemléletére: azok az emberek, akikkel ma találkozni fogunk, számtalan módon feszegethetik a mentális határainkat, azonban az ő viselkedésük nem válhat a saját viselkedésünk meghatározójává.
Útravalóként pedig érdemes megőriznünk azt a minden élethelyzetben feltehető, önmagunk nyugalmába és éberségébe visszahelyező kérdést: „Van erre ráhatásom?” Amennyiben a válasz igen, eldönthetjük, hogyan fogunk reagálni, mit fogunk tenni a probléma megoldása érdekében; energiát és fókuszt vihetünk mindebbe. Ha viszont nem a válasz, figyelmeztessük magunkat arra, hogy a dühünk, a felháborodottságunk nem feltétlenül fog változtatni a helyzeten, azonban tovább emészthet, mérgezhet bennünket. A mantra, amibe ilyenkor kapaszkodhatunk, nem egy passzív magatartást tükröz, hanem a frusztráció helyett a béke tudatos választását készíti elő: „Engedd el!”
Az esti napi számvetések – a sztoikus naplózás – során ugyancsak három egyszerű kérdéssel, Seneca esti önvizsgálatának szellemében, láthatunk rá tisztábban a magunk mögött hagyott napra:
- Mit tettem ma jól? Például: mikor, melyik helyzetben sikerült higgadtnak maradnom?
- Mi az, amit elrontottam, mire szükséges jobban figyelnem, és milyen lépést tehetek a fejlődés irányába?
- Mi az, amit holnap jobban tehetek?
Ha érdekelnek a kultúra legizgalmasabb történetei, szereplői és eseményei, nézz körül a 2life.hu Kultúra rovatában is. Könyvek, filmek, színház, zene és még sok más – egy helyen, közérthetően és érdekesen.
gybm.
Képek forrása: www.magnific.com
