Miért érdemes napi rituálévá érlelnünk a gyaloglást?
Akkor kell leginkább mozognunk, ha minden porcikánk épp az ellenkezőjére sarkall bennünket – hallhattuk több ízben is ezt a bölcs figyelmeztetést életünk során.
Természetesen könnyebb a bekuckózás mellett dönteni a komfortzónán kívüli tevékenység helyett, azonban a séta még mindig az egyik legkíméletesebb és legalacsonyabb mértékben kényelemfosztó döntés, amit az egészségünkért tehetünk. Ráadásul nem is kell túlzásokba esnünk, mivel e téren is fontosabb a rendszeresség, mint az időnkénti határfeszegetés és a „majd folytatom később” hozzáállás.
A séta egyszerű, olcsó, környezetbarát. Megannyi érv hangzik el a séta rendszeressé tétele mellett. A gyaloglás fizikai és mentális egészségre gyakorolt hatása ma már széles körben ismert tény. Az alacsony vagy közepes intenzitású mozgás kevésbé terheli meg a szervezetet, miközben a legtöbb ember számára kíméletesebb választás a térd-, boka-, valamint csípőízületek szempontjából is.
A „jól bejáratott” tempós gyaloglás jótékonyan hat a szív- és érrendszerre, az anyagcserére, serkenti a vérkeringést, javíthatja az erek rugalmasságát, és kedvezően befolyásolhatja a koleszterinszintet – mégpedig olyanképpen, hogy csökkentheti a „rossz” (LDL) koleszterin szintjét, miközben a „jó” (HDL) koleszterinét növelheti.
Segíthet a cukorbetegség megelőzésében, támogatja a mentális egészséget és az agyműködést – a friss oxigén valóságos „agyvitamin”, mely fokozza a véráramlást, és javíthatja a kognitív funkciókat, ezzel együtt pedig a koncentrációt. Már napi félórányi séta is többszörösen meghálálja az erre fordított időt és energiát.
Kutatások a séta hasznáról – miről árulkodnak a „kék zónák”?
Ungvári Zoltán és kutatótársai a gyaloglást az egészséges öregedés szempontjából is górcső alá helyezték a PubMed Central felületén is elérhető tanulmányukban. A tanulmány hangsúlyozza, hogy a rendszeressé tett heti 5 nap, napi legalább 30 percig tartó, gyorsabb tempójú gyaloglás nagy eséllyel csökkentheti egy sor életkorral összefüggő betegség kockázatát. A kutatók szerint az olyan alacsony intenzitású mozgásformák, mint amilyen a séta, hatékony és sokak által alkalmazható „eszközei” lehetnek az egészséges öregedés támogatásának.
Ennek alátámasztása érdekében hozták az úgynevezett „kék zónákban” élő emberek életmódját – mintegy követendő példaként. Ezek a „kék zónák” azokat a régiókat jelölik, ahol kiemelkedően magas a százévesek aránya. Mivel a gyaloglás életük szerves részét képezi, mindennapi rutinjaik közé épülten kiemelkedően hatékony eleme lehet az egészséges öregedésnek. Ki ne vágyna aktív, fájdalommentes időskori évekre? Ezek az eredmények példaként és kedvcsinálóként ugyancsak figyelemre méltónak bizonyulnak.
A tanulmány öt kék zónát említ meg, éspedig: Okinawát Japánban, Nicoyát Costa Ricában, Szardíniát Olaszországban, Ikariát Görögországban, valamint a kaliforniai Loma Lindában található hetednapi adventista közösséget. Fény derült arra is, hogy a gyaloglás mellett még olyan tényezők is hozzájárulnak a hosszú, egészséges élethez, mint a kiegyensúlyozott étrend és a társas kapcsolatok.
Sétálva gondolkodó hírességek
A magyar nyelv szótára a „séta” esetében elsősorban az időtöltésből, mulatságból történő ide-oda járást emeli ki, mely „azért történik, hogy a veszteglésben elsenyvedt test mozgásba jöjjön”. Ugyanakkor a szóban rejtőzik egyfajta „bizonytalan, határozatlan irányú mozgás”, melyben felfedezhető a tétovaság és a céltalanság egyaránt.
Sokan egyetértően rábólinthatnak arra a kijelentésre, mely szerint a sétálásban, a járás-kelésben van valami spirituális, de legalábbis kreatív, gondolkodás-serkentő, ihletgyarapító faktor. Ennek fényében nem meglepő, hogy megannyi jeles történelmi személyiség, gondolkodó, alkotó élt ezzel a mentális frissességet fenntartó, kreativitást ugyancsak serkentő testmozgásformával.
Olyan „sétáló elmékről” szól a fáma, mint például Charles Darwin, aki rendszeresen sétált kertjében, főként gondolkodás céljából. Előszeretettel töltötte idejét hosszú, intenzív sétákkal Ludwig van Beethoven is, aki a délelőtti komponálásokat követően gyakran jegyzetelte zenei ötleteit. Megszállott sétáló hírében állt Friedrich Nietzsche is, nem kevés időt töltve természetben tett gyaloglásokkal. A filozófus számos gondolatát ezen sétái alatt érlelte tovább. Albert Einstein rituális gyaloglásai folyamán töprengett elméletein és világképén. Charles Dickens leginkább éjszaka rótta London utcáit, így merítve ihletet írásaihoz, Søren Kierkegaard pedig a koppenhágai utcákon járva igyekezett megfoghatóbbá tenni nehéz gondolatait.
Egészségmegőrzés, szellemi feltöltődés, gondolatokban való elmélyülés, gondoszlatás, elméletkidolgozás, problémaátgondolás, kreatív ötletelés, az agyi fókusz javítása, mentális egészség és belső egyensúly fenntartása… ezt és még számos csodát élhetünk meg azáltal, ha életünk szerves részévé emeljük a sétát.
Ha további hasznos tanácsokat keresel a tudatosabb, energikusabb és kiegyensúlyozottabb mindennapokhoz, olvasd el a 2life.hu Egészség rovatának további cikkeit is!
gybm.
Képek forrása: www.magnific.com
