Mikor vált a testi aktivitás szükségletből örömforrássá és orvossággá?
Sokan szeretünk valamilyen mozgásformát, sporttevékenységet, melyre igyekszünk lehetőségeink szerint kellő időt és energiát fordítani, hiszen meg vagyunk győződve arról, hogy mindebbe megéri invesztálni.
Izgalmas kérdésként merülhet fel bennünk egy-egy ilyen tevékenység végzése során, hogy vajon mikor „keletkezett” a sport? Vagy mikor merült fel eleinkben, hogy mondjuk a helyesen végzett törzsfordítás jótékony hatású a gerinc hajlékonyságára, erősíti a ferde hasizmokat és fejleszti a törzsstabilitást? És noha ma szinte közhely, hogy mozogni egészséges és szükséges mind a fizikai, mind pedig a mentális egészség helyreállítása és megőrzése érdekében, érdekes kérdésként merülhet fel a továbbiakban az is bennünk, hogy vajon mikor ébredt rá az ember a mozgás jótékony hatásaira.
Nem tudhatjuk biztosan, hogy mikor tapasztalta meg az (ó)ember, hogy a mozgás nem csupán szükséges, hanem jóleső, erőt adó, feszültséget oldó tevékenység is. Bizonyára ez a fajta örömtapasztalás felfedte magát a különféle játékokban, rituális táncokban, a vadászat izgalmában, a közösségi ünnepekben és a versengésben egyaránt. A személyes megtapasztalásra és az élménybeszámolókra vonatkozóan nincsenek, és nagy valószínűséggel nem is lesznek pontos történeti válaszaink, viszont feltételezhetjük, hogy a mozgás öröme jóval korábban megjelent, mint az írásbeliség.
Ez a mérföldkő – az írásbeliség – tette lehetővé ugyanis számunkra azt, hogy történelmi bizonyítékaink legyenek a múlt eseményeiről és gondolatairól. A mozgásról is, ezen belül pedig arról, hogy mikortól vált tudatosan egészségmegőrző tetté, illetve mikortól tekintettek rá gyógyító eszközként. Amikor a testmozgás történelméről esik szó, hasonló helyzet áll be, mint a mondák és a mesék esetében, ugyanis nem igazán jelenthető ki, hogy ez vagy az a nép vagy személy „fedezte fel”, hogy a mozgás egészséges. Inkább arra következtethetünk, hogy több ókori civilizáció – egymástól részben vagy teljesen függetlenül – jutott el a testmozgás egészségvédő mibenlétének felismeréséhez.
Mozgás = orvosság
A mozgás mint orvosság történeti áttekintését tűzte ki célul Charles M. Tipton és kutatócsapata egy 2014-ben, az Advances in Physiology Education című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányban.
E nagyívű áttekintés arra mutat rá, hogy már az egyik legkorábbi orvosi hagyomány, a Szusruta-szamhitá is javasolta a rendszeres, mérsékelt testmozgást. Később a hippokratészi orvoslás már elkezdett foglalkozni az egyénre szabott mozgáselőírásokkal.
Az ókori Indiában a Szusruta-szamhitá hagyományában a testmozgásról alkotott nézetek kísértetiesen hasonlítanak a modern kori mozgáskultúra felfogásához, mely szerint a mozgás betegségmegelőző hatású, lassítja a test hanyatlását, és segít megőrizni az egészséget. Érdekes módon azonban már több mint kétezer éve hangsúlyossá vált a mértékletesség elve. A mozgás fontos, ám amennyiben túlzásba esünk, káros is lehet.
Az ókori Kínában a dao yin edzésforma ötvözte a mozgás-, légzés- és figyelemgyakorlatokat, melyek együttes célja az egészség megőrzése és bizonyos panaszok enyhítése volt. A körülbelül Kr. e. 200-ból származó orvosi kéziratokban már a testi tünetekhez konkrét mozdulatokat kapcsoltak, például törzsfordítást.
Vétek lenne kihagyni a sorból a manapság is sok helyütt idézett görög Hippokratészt. A nevéhez fűződő orvoslásban a mozgás nem önmagában álló elemként jelenik meg, hanem az életrend, az úgynevezett „regimen” részeként. Eszerint egyensúlyba kellett hozni egymással a testmozgást, a pihenést, az alvást, az étkezést és a fürdést. A Regimen című értekezés a mozgásformák – például a séta és a futás – eltérő testi hatásait is felvezeti. Ami ebben a megközelítésben valódi fordulatot jelent – azon a felismerésen túl, hogy a mozgás egészséges –, az, hogy nem minden mozgás hat ugyanolyan módon, valamint nem mindenkinek van szüksége ugyanannyi mozgásra. Noha az ókori magyarázatok nem a modern anatómián és élettanon, hanem a testnedvek elméletén alapultak, mégis meglepően közel állnak a mai rehabilitáció és edzéselmélet egyik alapgondolatához.
Mozgás = öröm
Gyakran beszélünk a mozgás öröméről, saját bőrünkön tapasztalva azt, hogy a sport sokkal többet jelent a puszta fizikai aktivitásnál. Ha megmozgatjuk magunkat, az a testfrissítés és -karbantartás mellett a lelki egyensúlyunkat is szolgálja – a mozgás során beizzított biológiai és pszichológiai folyamatok közvetlenül hatnak az érzelmi állapotunkra. Egy intenzív vagy ritmusos gyakorlatsort követően szoktuk mondani, hogy „felszabadultunk”, leráztuk magunkról a stressz sziklasúlyát, ugyanis a testmozgás hozzájárulhat a stresszhormonok – köztük a kortizol és az adrenalin – szintjének szabályozásához. Sokan örömöt, boldogságot, energiaszint-növekedést, mentális tisztaságot, sőt flow-élményt is tapasztalnak, amit a sportolás közben végbemenő összetett idegrendszeri és hormonális folyamatokkal szokás összefüggésbe hozni.
Talán meglepő, de már a Kr. u. 2. században élt orvos, Galénosz különbséget tett a mozgástípusok hatásai között. Kiváltképp értékesnek tartotta a labdával végzett játékokat, melyek amellett, hogy megmozgatták a testet, ügyességet és szellemi figyelmet ugyancsak igényeltek. Felismerte a testi és a mentális működés kapcsolatát: a jó gyakorlat attól válik jóvá, hogy nem merül ki a jóleső kifárasztásban, hanem közben az elmét is megdolgoztatja, és örömforrásként is funkcionál – különösen, ha társas tevékenységként érvényesül.
Mintha a mozgás belénk kódolt igénye, vágya révén különféle ősi kódokat törnénk fel magunkban. Ezek mélyén pedig olyan érzések, élmények, motivációk és „még kell” impressziók lapulnak, melyek aktivitás, izzadság és fókusz hatására „törnek fel”. A mozgás szeretete közelebb van hozzánk, mint gondolnánk. A legtöbb esetben egyetlen gátja van: az első lépés megtétele. Ezt követően pedig méltán állíthatjuk, könnyű rákapni a mozgás ősi ízére.
Ha további hasznos tanácsokat keresel az egészségesebb mindennapokhoz, fedezd fel a 2life.hu Egészség rovatának további cikkeit is!
gybm.
Képek forrása: www.magnific.com
Támogatott tartalom – Hirdetés (X)
