Van az a fajta futballsiker, ami nem hangos. Nincs a focista körül naponta új botrány, nincs „én vagyok a király” posztolás, nincs folyamatos szereplési kényszer. Csak munka van, újabb edzés, újabb meccs, újabb bizonyítás.
A Csendben a csúcsra pontosan erről szól: hogyan lehet úgy eljutni a nemzetközi elitig, hogy közben nem veszíted el önmagad.
Én a foci szerelmeseként kötelezőnek éreztem ezt a kötetet. Nemcsak azért, mert Gulácsi Péter hosszú éveken át a magyar válogatott egyik legbiztosabb pontja volt, hanem mert ritka, hogy egy topbajnokságban évek óta meghatározó kapus ennyire őszintén és emberien beszél a pályafutásáról – és arról is, ami a stadionok fényén túl van.
Röviden Gulácsiról, ha valaki tényleg most csöppent ide
Gulácsi Péter zuglói gyerekként indult, BVSC-s földes pályáról, aztán jött az MTK, a Liverpoolnál eltöltött évek, angliai kölcsönadások, majd a Red Bull-vonalon keresztül a német élvonal – és a Bajnokok Ligája. A könyv egyik nagy erénye, hogy nem „Wikipedia-szagú” felsorolás: inkább olyan, mintha leülnél vele, és végre nem csak annyit mondana, hogy „meccsről meccsre kell menni”, hanem azt is, mi van a mondatok mögött. A kötet létrejöttében fontos szerepe van Galambos Dániel sportújságírónak is, aki segített Gulácsi történetét könyvformába önteni.
Miről szól a könyv valójában?
A cím nem véletlen: ez tényleg egy „csendben” felépített karrier története. A fülszöveg alapján nagy állomásokból építkezik (U20-as vb-bronz, Liverpool, RB Leipzig, Eb-k, edzők, csapattársak), de a könyv súlya ott van, ahol az ember nem mindig számít rá: a döntésekben, a kételyekben, a versenyhelyzetekben és abban, hogy mennyi mindent kell lenyelni egy profi sportolónak úgy, hogy kívülről csak annyi látszik: „jó formában van”.
Nekem különösen tetszett az, hogy bepillantást ad az öltöző világába, de közben a magánéletbe is beenged. A profi futball nemcsak edzés és meccs, hanem állandó nyomás: teljesítménykényszer, sérülésveszély, konkurenciaharc, állandó értékelés. A könyv ráadásul nem csak hősmesét akar: megmutatja a hullámvölgyeket is – például a súlyos sérülés utáni hosszú visszaépülést, ami egy kapusnál külön műfaj.
És van még egy réteg, ami engem nagyon eltalált: a család.
Gulácsi a válogatottságtól való visszavonulást is úgy magyarázza, hogy a fontossági sorrendben egyre előrébb került a család, és azt érezte, a döntést jó, hogy ő hozhatta meg. Ez a rész nem „nyilatkozat-ízű”, hanem emberi: azt mondja ki, hogy bizonyos álmokért nagy árat fizet a környezeted is.
Párhuzam a Szoboszlai-könyvvel: két út, ugyanaz a tanulság
Mindkét történet azt üzeni, hogy a világszintű karrier nem egyetlen „nagy pillanat”, hanem sok ezer apró döntés és rutin. Szoboszlainál sokszor a robbanékonyság, a látványos áttörés a narratíva; Gulácsinál inkább a fegyelmezettség, a kitartás, a türelem, az, hogy kapusként néha egyetlen hiba is mindent felülír a közvélemény szemében.
A másik fontos közös pont a háttér: család, környezet, áldozatok. A csúcsfutball kívülről csillog, belülről viszont egy hosszútávfutás, ahol fejben dől el rengeteg minden. Ezért is jó, hogy egyre több magyar focista-történet jelenik meg könyvben: végre nem csak a „meccsösszefoglalót” kapjuk, hanem azt is, milyen az élet a kamerákon túl.
Kinek ajánlom?
Ha szereted a focisták életrajzait/önéletrajzait, akkor ez a könyv egyértelműen jó döntés. De akkor is ajánlom, ha nem vagy hardcore szurkoló, csak érdekel, hogyan működik a teljesítmény világa.
- Fiataloknak különösen erős motiváció: azt mutatja meg, hogy tehetség nélkül nem megy, de tehetséggel sem, ha nincs mögötte szorgalom, fegyelem, alázat.
- Szülőknek is érdekes lehet, mert sokat mutat be arról, milyen út vezet egy gyerekálomtól a profi szerződésekig.
- És azoknak is, akik szeretik, amikor egy sportkönyv nem csak „pályafutás-krónika”, hanem valódi emberi történet – néhol vicces, néha kifejezetten megható.
GYIK – 5 gyakori kérdés
Mennyire „fociszakmai” a könyv?
Érezni, hogy profi közegből jön, de nem edzői jegyzet. Inkább történetmesélős, emberközeli – pont ezért olvasmányos.
Van benne Liverpool és Leipzig kulisszatitok?
Igen, és ez az egyik legjobb része: nem pletyka, hanem hangulat, működés, verseny, öltöző-dinamika.
A válogatottól való visszavonulás témája mennyire hangsúlyos?
Fontos pont, és jól van kezelve: nem dráma, inkább lezárás és értékrend.
Szó esik a sérülés utáni visszatérésről is?
Igen, és ez az egyik legtanulságosabb rész: a „hosszú, keserves” építkezés, amihez fejben is brutál erő kell.
Motivációs könyvként is működik?
Szerintem igen. Nem a klasszikus „pozitív gondolatok” módon, hanem azzal, hogy megmutatja: a csúcsra vezető út sokszor csendes, monoton, és mégis értelmes.
Ha szereted az ilyen pályaképeket, akkor érdemes elolvasni ezt is: A Szoboszlai-sztori jó párhuzam ehhez a könyvhöz, mert más karakterrel, de hasonló tanulsággal mutatja meg, hogyan lesz egy magyar srácból nemzetközi szint, lassan világsztár.
És ha már olvasás: a Kultúra rovatban folyamatosan hozunk könyves tartalmakat, listákat és ajánlókat – például a TOP 10 magyar könyv jellegű válogatásainkat is. Ha pedig most valami érzelmesebb vonal érdekel a sport után, keress nálunk egy igazán megható könyv ajánlót is – néha pont erre van szükség két meccs között.
Képek forrása: Freepik.com
