Az elvárások hátizsákja: mit cipel a gyerek, mit a szülő?
Szeptember közeledtével a legtöbb család életében különleges időszak kezdődik, melynek hangulatáról kijelenthető: egyszerre izgalmas és nyugtalanító. Az élményekben és kalandokban gazdag nyár lassan búcsút int, a füzetek és ceruzák illata pedig újrateremti gyerekkorunk emlékeit. És közben megannyi kérdés kavarog bennünk: hogyan érez majd a gyermekem? Hogyan tudok neki megfelelően segíteni, hogy ne a szorongás, hanem kíváncsiság kísérje az első napokat, és az új tanévet?
Mit tehetünk szülőként?
Gyakran mi magunk, szülők is – bármennyire igyekszünk motivációval feltölteni gyermekeink tankját – szembetaláljuk magunkat saját régi iskolás emlékeinkkel. Ezek az emlékek a maguk „galuskanyelős” érzésvilágával és búskomor árnyalataival sokszor keresztbe tesznek lelkesítő beszédeinknek. Nem véletlen hát, hogy az iskolakezdés gondolatát sokan ma is vegyes érzésekkel fogadják. Vértesy Gyula például így idézte fel gyerekkorát:
„(…) mikor a kalendárium szeptemberre fordul s kezdődnek az iskolák. Eszembe jut az én régi diákidőm, mikor a vakációs napokból szorongva húzogattam le mindég egyet, egyet. Jaj, közeledik a kegyetlen idő, mikor ismét be kell rukkolni.”
A készülődés feszültsége sosem csak a gyerekeket érinti – az egész család résztvevőjévé válik. Bán István emlékei is erről tanúskodnak:
„Családom nem mondja, de ők is készülnek az iskolámra. Nagyapa van a legjobban besózva, jobban mint én. Füzeteket, ceruzákat, radírt készítget, és az egészet berakja barna bőr aktatáskájába és nekem adja. Nagyon meghat. (…) Édesanyáék a Dusi nénivel fehér amerikai ejtőernyő selyemből ingeket és alsógatyákat varrnak nekem… Édesapa autógumi abroncsból, bőrszíjakból olyan szandált készített, hogy a legkülönb cipész sem tudna különbet előállítani.”
Nagyszüleink történeteiből fel-felvillan, milyen messzire kellett gyalogolniuk télen-nyáron az iskolába, gyakran hónuk alatt egy-egy tűzifadarabbal, hogy majd legyen mivel befűteni télen a tantermet.
A jelen dilemmái
A mai gyerekek már másfajta terhekkel is szembenéznek, de a becsengetés előtti napok még mindig tele vannak nyugalommarcangoló kérdések egész sorával. Egy népszerű közösségi oldalon például ezt írta egy fiatal:
„Rajtam kívül más is utálja a szeptembert? Úgy érzem, a nyár ezzel tényleg véget ért, nekünk pedig vissza kell térnünk az iskolapadba. Eléggé stresszes időszak ez számomra, mert szorongásos zavarom van emiatt, de hát…”
És nem csak a gyerekekben kavargó érzések számítanak. A szülők is tele vannak aggodalommal. Az EdChoice.org országos felmérése szerint 2024 végén a szülők közel fele komoly kételyeket fogalmazott meg az államilag támogatott oktatás színvonalát illetően. Emellett sokan sürgették a szociális és mentálhigiénés támogatások erősítését, mert úgy vélték: ezek nélkülözhetetlenek a jobb tanulói eredményekhez.
Ráhangolódni a gyerekek világára
Claire Hughes, a Cambridge-i Egyetem professzora szerint átlagosan egy teljes év kell a szülőknek, mire valóban ráhangolódnak első osztályba lépő gyermekeik érzésvilágára. Ez a felismerés hívta életre Anita Lehmann író és Karin Eklund művész közös könyvét, a How I Feel About My School? című képeskönyvet.
A gazdagon illusztrált kiadvány arra ösztönzi a gyerekeket, hogy ne csak megértsék, hanem meg is osszák szüleikkel, tanáraikkal, hogyan érzik magukat az iskolában. Hiszen a gyerekek sokszor csak akkor szólnak, ha valami rossz történt – így a szülők képe gyakran késve, homályosan rajzolódik ki. A könyv célja, hogy felgyorsítsa ezt a ráhangolódási folyamatot, és segítsen jobban jelen lenni a gyerekek mindennapjaiban.
De vajon elkerülhető-e a szeptemberi stressz?
Az iskolatáska és a ruházat beszerzése ma már sok családban a kisebb gondok közé tartozik. Ami igazán nyomasztó, az a teljesítménykényszer, a versenyszellem árnyékában megbúvó szorongás és depresszió.
Az elvárásokból fakadó nyomás szinte leválaszthatatlan az iskolakezdésről. Már első osztályban elhangzik a nyugtalanító kérdés: „Tud már a gyerek olvasni? Számolni? Idegen nyelven beszélni?” Nem csoda, ha a gyerekek mellett a szülők is gyakran vendégei az idegességnek, a csalódottságnak, az önértékelési hiányosságoknak. Dr. Dominick Auciello neuropszichológus figyelmeztet: sok szülő hiszi azt, hogy amennyiben nem készíti fel idejében gyermekét, akkor elkerülhetetlenül kudarcot vall szülőként – ez a szorongás pedig óhatatlanul átszivárog a gyerekek lelkébe. Nem véletlen, hogy a legjobban teljesítők körében az átlagnál akár háromszor gyakoribbra duzzadhat a szorongás és a depresszió előfordulása.
A verseny mibenlétéről sokan gondolkodtak már. Lukjanyenko szerint „a versenyek valójában soha nem mutatják meg a versenyzőkben rejlő igazi erőt”. Bartók Béla pedig úgy vélte: „a verseny nem embereknek való, hanem lovaknak.” A lényeg talán nem a verseny teljes kiiktatása, hanem az egészséges egyensúly megtalálása.
Mit tehetünk a gyerekeinkért?
Noha tudjuk, nem létezik minden helyzetre univerzális recept. Azonban akad egynéhány kapaszkodó, amelyek segíthetnek abban, hogy az új tanév ne feszengéssel, hanem biztonsággal és kíváncsisággal teljen. Lássunk most ezek közül néhányat fogódzó gyanánt.
A nyugodt mindennapok alapjai
- Napi rutin kialakítása: rendszeres lefekvési, étkezési és tanulási időpontok segítik a biztonságérzetet.
- Tudatosan nyugodt reggelek: kezdjük a napot közös reggelivel, rövid beszélgetéssel, ahol megbeszélhetjük az aznapi terveket. A reggelek a felnőttek számára is nagyon fontosak, ajánljuk ezt a cikkünket: „Hogyan építsük fel a tökéletes munkahelyi reggelt?”
- Időgazdálkodás tanítása: használjunk tervezőt vagy digitális eszközöket, bontsuk a feladatokat kisebb, kezelhető lépésekre, így nagy eséllyel elkerülhető a túlterheltség rémálma.
Támogató környezet megteremtése
- Személyre szabott tanulási tér: világos, barátságos sarok, kedves dekorációkkal vagy akár egy kis növénnyel – ahol jó érzés legyen gyermekeink számára a tanulásra fordított idő.
- Őszinte kommunikáció ösztönzése: beszélgessünk a félelmekről, bennünk mocorgó kérdésekről, szorongásokról. Közös megoldáskereséssel sok terhet levehetünk a gyerek válláról. Ez egy kicsit olyan, mint a fogorvoshoz szoktatás: időben kell kezdeni.
- Szülői jelenlét: maradjunk kapcsolatban a tanárokkal és a szülői közösséggel, így időben értesülhetünk a kihívásokról és lehetőségekről.
Lelki erőforrások erősítése
- Közösségi élmények keresése: találjunk a gyermek érdeklődéséhez illő klubot, sportot vagy művészeti foglalkozást, ahol örömteli énidőt tölthet és új barátokat is szerezhet.
- Öngondoskodás gyakorlása: emlékeztessük, hogy a tanulás közben rövid szünetek, elegendő alvás és kikapcsolódás is jár neki.
- Sikerélmények ünneplése: legyen szó egy kisebb projekt befejezéséről, egy előadásról vagy önkéntes munkáról – álljunk meg, és közösen örüljünk az általa elért eredményeknek.
A legfontosabb
Mindenekelőtt tudassuk gyermekeinkkel: velük vagyunk. Nemcsak az iskolakezdés napján, hanem minden reggel, minden házi feladatnál, minden bukdácsolásban és minden apró győzelemben.
Végezetül arról se feledkezzünk meg, hogy az iskolakezdés nem feltétlenül a hibátlan teljesítményről, hanem (kiváltképpen) a közös útról szól. Gyermekeinknek nem tökéletes szülőkre, hanem jelenlévő, figyelmes társakra van szükségük. Legyünk ott velük a reggeli indulásoknál, a délutáni beszélgetéseknél, és merjünk együtt örülni az apró sikereknek, mérföldköveknek. Így válhat a küszöbön álló szeptember nem pusztán a tanév kezdetévé, hanem egy közös kaland nyitányává, amelyben az egymásra figyelés, a kölcsönös bizalom és az összetartozás bizonyul a legfontosabb tananyagnak.
gybm.
Támogatott tartalom – Hirdetés (X)
Képek forrása: Freepik.com
