Az olvasás rejtett ereje az önfejlesztésben, a lelki egészségben és a világ jobb megértésében
Valaha a tudás legfőbb forrása volt – mára sokak szemében puszta szabadidős tevékenységgé szelídült. Az olvasás azonban nem egyszerűen a fantáziavilág kapujaként értelmezhető: agyunk működését, érzelmi intelligenciánkat, társas kapcsolatainkat, mi több, testi-lelki egészségünket is képes formálni. Hogyan lehetséges ez?
A betűkben rejlő erő
Olvasni annyi, mint kapcsolatba lépni a világgal – és önmagunkkal. Amikor leülünk egy könyv vagy cikk mellé amellett, hogy információt veszünk magunkhoz, még meg is nyitjuk a teret a gondolatok szövésének, a jelentések kibontásának, a belső világunk finomhangolásának. Ebből kifolyólag akár azt is kijelenthetjük, hogy szavak által építjük fel önmagunkat, és értelmezzük újra a körülöttünk lévő valóságot.
Agykutatások szerint az olvasás aktiválja a bal agyféltekében a Broca- és Wernicke-területeket (ezeket a nyelvi feldolgozásért felelős központokat), valamint a homloklebenyt és a hippocampust egyaránt. Mindez azt jelenti, hogy olvasás közben nemcsak nyelvi, hanem érzelmi és emlékezeti funkcióink is aktívvá válnak, úgy is fogalmazhatnánk, hogy az agyunk közben „tornázik”, fejlődik, új idegpályákat épít ki.
Mi történik, ha nem olvasunk?
Az olvasási szokások visszaszorulása kulturális és idegrendszeri szinten is érzékelhető. Azoknál a gyerekeknél például, akik ritkán vagy egyáltalán nem találkoznak könyvekkel, lassabban fejlődik a szókincs, nehezebben megy az absztrakt gondolkodás, mindemellett pedig kevésbé képesek arra, hogy hosszú távon összetett információkat dolgozzanak fel.
Felnőttek esetében az olvasás hiánya gyakran a figyelem redukálódásával, az empátia csökkenésével, valamint stresszérzékenységgel járhat együtt. Ebből a megvilágításból tehát elmondható, hogy a kevesebb könyv (olvasása) és a kevésbé fejlett mentális rugalmasság közé egyenlőségjel kerülhet.
Olvasni nem más, mint az agy wellness-kezelése
A szavakban való elmélyülés terápiás hatással is bír. Egy kutatás szerint napi legalább hatpercnyi olvasásra szánt idő akár 68%-kal is képes csökkenteni a stressz-szintet – így hatékonyabb, mint a zenehallgatás vagy éppen a séta. Korábban kevesen gondoltunk arra, hogy a műveltséggyarapító, szókincsgazdagító olvasás arra is képes, hogy megnyugtassa az idegrendszert, lelassítsa a pulzust, vagy éppen mélyítse a légzést. (Mi ez, ha nem egy kiadós szellemi wellness? Egyebek mellett, természetesen…)
Ráadásul a szépirodalom olvasása fejleszti az úgynevezett „elmeteóriát”, vagyis azt a képességet, hogy mások gondolatait, szándékait, érzéseit is át tudjuk érezni. Az olvasó emberről általában erőteljesebben kijelenthető, hogy empatikusabb, nyitottabb, rugalmasabb, mint nem-olvasó társai.
Milyen szövegek „érnek” a legtöbbet?
Noha minden olvasási forma értéket hordoz, a mélyolvasás – tudniillik az az olvasástípus, amikor huzamosabb ideig, figyelmesen merülünk el egy szövegben – fejti ki legteljesebben a maga jótékony hatását. Ezért is fontos, hogy időnként könyvet vegyünk a kezünkbe, és ne érjük be a gyors hírfolyamok, kommentek átfutásának már-már szokványossá formálódott „rítusával”.
A gyermekkönyvek, klasszikus regények, kortárs irodalom, pszichológiai esszék, tudományos ismeretterjesztő írások – mind-mind hozzátesznek az egyéni látásmódunkhoz. Nem véletlen, hogy mi is gyakran teszünk közé könyvajánlókat. Fontos azonban az egyensúly: lehet bátran olvasni krimit, fantasy-t, szórakoztató irodalmat is, hiszen ezek is gazdagítják a nyelvi kifejezőkészséget.
Rákapni az olvasás ízére
A József Attila-díjas író Dragomán György az olvasóvá nevelés és nevelődés célzatú javaslataiban egyebek mellett azt is kiemeli, hogy ne ódzkodjunk a képregényektől (lévén, hogy ezek a nyelvtanulásban is kiváló támaszaink lehetnek), ahogy a ponyvától, a sci-fitől, a krimitől, a lányregényektől se. Továbbá az író (aki maga is rendszeres olvasó) arra is buzdít bennünket, hogy a számunkra kevésbé tetsző könyvek olvasását nyugodtan hagyjuk abba (legalábbis egy ideig). Talán magunk is tapasztaltuk, hogy idővel visszatérünk régen – valamilyen okból kifolyólag – abbahagyott könyvek újra-fellapozására, és ekkor már értékesnek tartjuk, talán gyönyörűségünket is leljük a korábban tudatosan félbeszakított mű olvasásában.
Az olvasás jövője: kütyük és könyvek kézfogása?
Nem titok, hogy a digitális világ újfajta olvasási szokásokat szült. Az ún. „F-olvasás” (amikor csak a címeket és bekezdés elejét nézzük meg) az információgyűjtéshez ugyan hatékony, de hosszú távon felületessé teheti a gondolkodást. Ezért érdemes tudatosan lassítani, visszatérni néha a nyomtatott szövegekhez – már csak az idegrendszer regenerálódása érdekében is.
Lássunk néhány – a hétköznapokban is jól alkalmazható – olvasási tippet
Érdemes egy kialakítani egy személyre szabott olvasósarkot otthon – legyen egy kellemes, lélek- és szellemtartály-feltöltő nyugodt zug, ahol az olvasás szertartássá válik.
Naponta legalább tíz percet szánjunk egy általunk aktuálisan kiválasztott könyvre – ez már elegendő lehet ahhoz, hogy a szokás meggyökerezzen (és amennyiben elhanyagoljuk: szomjazzuk azt).
Közös családi felolvasás, esetleg egy inspiráló mini-olvasóklub létrehozása – nemcsak gyerekeknél hatásos: serdülőkorban és felnőttként is közösségi élménnyé válhat. Ajánljuk figyelmedbe kapcsolódó írásunkat „Mikortól és meddig érdemes a gyermekeknek mesét olvasni?” címmel!
Könyvtárlátogatás, könyv-cserebere – az olvasást semmiképpen se engedjük pénzkérdéssé silányulni, hiszen a kultúra mindenkié. Az olvasásra már rövid időn belül is úgy tekinthetünk, mint önbecsülésünk és önfejlesztésünk előremozdítójára. Marcus Aurelius, a filozófuscsászár, aki nagy gonddal kutatta magát és a világot, Elmélkedéseiben fontosnak tartotta, hogy minden tettünk, szavunk és gondolatunk olyan (tiszta) legyen, hogy akár azonnal távozhassunk ebből az életből. Alapvetőnek tartotta a figyelmes olvasást, illetve azt, hogy ne érje be a felületes megértéssel. Ma talán ő is az olvasás radikális csendjét ajánlaná, a zajos világ zaján túl.
Olvasónapló vezetése – segít visszatekinteni, egyéni fejlődésünket nyomon követni.
Záró gondolat – vagy inkább nyitány
Olvasni nem más, mint esély a megértésre. Mégpedig önmagunk megértésére, mások jobb megértésére, a világ árnyaltabb felfogására. Az olvasás a legkevésbé sem tekinthető egy egyszerű szokásnak – főként, ha azt vesszük figyelembe, hogy kultúraformáló erővel bír, amellyel tudatosabban, empatikusabban és értőbben lehetünk képesek jelen lenni a világban.
Az olvasás nem luxus. Nem hobbi. Nem is csak szórakozás. Az olvasás: az emberré válás egyik legszebb, legnemesebb lehetősége. Mert lehet, hogy ma tíz perccel kevesebbet görgetünk, cserébe viszont egy vers, egy gondolat, egy mondat éppen abban nyújt segédkezet, amire a legnagyobb szükségünk van: hogy ne csak átéljük, hanem megértsük az életet.
És talán éppen ez válik azzá a „meditációs objektummá”, amelyről Hamvas Béla úgy vélekedett: a megválasztása az emberi élet egyik legszemélyesebb – s egyben legmeghatározóbb – döntése.
Ha kedvet kaptál, akkor tényleg ajánljuk Kultúra rovatunkat, ahol több kiváló könyv ajánlását is megtalálhatod!
gybm.
Képek forrása: Freepik.com
