Miért nem a fogadalommal van a baj, és hogyan működhet mégis?
A fenti kérdésre adná magát az egyszerű válasz: igen, valószínűleg ez a legoptimálisabb döntésünk. Hiszen a statisztikák, a személyes tapasztalatok és a kollektív kiábrándultság mind ebbe az irányba mutatnak – vagy inkább terelnek? Mégis – a számok ellenére – érezzük, hogy van valami makacsul, talán inkább tántoríthatatlanul visszatérő serkentő és felbátorító energia az újévi fogadalmakban. Valami, amit nem sikerült teljesen kiüresíteni.
Szeretjük a tabula rasa, a „tiszta lap” körüli atmoszférát, amelyben ott lebeg a valami jobb ígérete.
Kimondva vagy kimondatlanul mindannyian szeretnénk fejlődni, egyéni szinteket dobbantani – és ebben a személyre szabott fogadalmainknak igenis szerepük van. Ha sikerül felidéznünk néhány valódi „megcsináltam!” élményt, nem szorul különösebb magyarázatra, milyen hatalmas adag önbizalom-tuning társul mindehhez.
Az újévi fogadalmak előnyei közül mindenképpen érdemes kiemelni az alábbiakat:
- a mentális reset, az újraindítás élményét;
- amennyiben sikerül konkrét, reális célokat meghatározni és azokat strukturálni, jelentősen nő a megvalósíthatóság és a siker esélye;
- a terv következetes betartása, a kitűzött célok nyomon követése pozitív hatással van a hangulatra – nem mellékesen dopamin szabadul fel;
- az új szokások kialakítása, a komfortzóna tudatos és következetes túllépése hosszabb távon támogatja a személyes fejlődést;
- már itt fontos kimondani: az időnkénti alulmotiváltság, sőt az átmeneti visszaesés nem feltétlenül kudarc.
Ha a hatékonyság növelése a cél, érdemes néhány kapaszkodót beépíteni:
- használjuk a SMART-módszert, és győződjünk meg arról, hogy céljaink specifikusak, megvalósíthatóak, relevánsak, mérhetőek, nyomon követhetőek és határidőhöz kötöttek;
- homályos vágyak helyett törekedjünk a konkrétumokra: a „muszáj többet mozognom” helyett például „hetente háromszor 30 percet sétálok vagy futok”;
- a nagy célokat bontsuk kisebb, kezelhető lépésekre;
- koncentráljunk inkább a folyamatra, mint a végkimenetelre;
- készüljünk fel az akadályokra is, és alakítsunk ki előre „mentális mentőöveket”;
- rendkívül motiváló lehet egy fejlődési napló vezetése: a haladás láthatóvá válik, a nehezebb napokon pedig erőt adhat;
- a siker vizualizálása szintén ösztönző hatású lehet – például egy személyes vágytábla készítésével, amely szem előtt tartja a célt.
Miért nem január elseje a legjobb kezdőpont?
Az év első napján útnak indított „új én” projekt több sebből is vérzik. Lássuk az ekkorra datált fogadalom-megvalósítás legérzékenyebb pontjait.
Elsőként érdemes számba venni azt az egyszerű, mégis makacs tényt, hogy ennek az – elvileg fontos és nagy ívű – egyéni projektnek a rajtja a tél közepére esik. A tél pedig a legkevésbé sem az újrakezdés időszaka. A hideg évszak nem alkalmas arra, hogy nagy fába vágjuk a fejszénket – hacsak nem tüzelőnek szánjuk mindezt.
Ilyenkor alacsonyabb az energiaszintünk, az ünnepre és pihenésre hangoltságunk pedig kifejezetten megnehezíti az új rutinok kialakítását. A test és a lélek ilyenkor inkább befelé fordulna, lassítana, raktározna – nem pedig rendszereket váltana, szokásokat cserélne, életet reformálna.
Éppen ezért sokkal célravezetőbb, ha a fogadalmakat olyan időszakra ütemezzük, amikor valóban felkészültek vagyunk a változásra. Mindez természetesen egyénenként eltérő lehet, mégis akad néhány visszatérő támpont: a tavasz kezdete – a megújulás, a növekedés és a magasabb energiaszint természetes időszaka; a születésnap – amely pszichológiailag is személyes új startot jelölhet; vagy akár egy új hét, egy új hónap eleje – amikor kevésbé telepszik ránk az újév első napján elindított „mindent vagy semmit” nyomása.
Meglehet, hogy nem is annyira az újévi fogadalommal van a baj, hanem az időzítéssel, a formával és az elvárásokkal.
A változásnak nem szükséges ünnepnaphoz kötött, látványos aktusként tündökölnie; elegendő, ha belső készenlétként, lehetőségként – afféle lámpásként – aktiválódik. Amikor ezt felismerjük, a fogadalom többé nem marad az önámítás talaján, hanem lehetőséggé emelkedik: nem hangos esküként lép színre, hanem csendes, mégis következetes döntésként.
gybm.
Támogatott tartalom – Hirdetés (X)
Képek forrása: www.freepik.com
