Akkor engedjük el?

Miért nem a fogadalommal van a baj, és hogyan működhet mégis?

Miért nem a fogadalommal van a baj, és hogyan működhet mégis?

A fenti kérdésre adná magát az egyszerű válasz: igen, valószínűleg ez a legoptimálisabb döntésünk. Hiszen a statisztikák, a személyes tapasztalatok és a kollektív kiábrándultság mind ebbe az irányba mutatnak – vagy inkább terelnek? Mégis – a számok ellenére – érezzük, hogy van valami makacsul, talán inkább tántoríthatatlanul visszatérő serkentő és felbátorító energia az újévi fogadalmakban. Valami, amit nem sikerült teljesen kiüresíteni.

Szeretjük a tabula rasa, a „tiszta lap” körüli atmoszférát, amelyben ott lebeg a valami jobb ígérete.

Kimondva vagy kimondatlanul mindannyian szeretnénk fejlődni, egyéni szinteket dobbantani – és ebben a személyre szabott fogadalmainknak igenis szerepük van. Ha sikerül felidéznünk néhány valódi „megcsináltam!” élményt, nem szorul különösebb magyarázatra, milyen hatalmas adag önbizalom-tuning társul mindehhez.

Az újévi fogadalmak előnyei közül mindenképpen érdemes kiemelni az alábbiakat:

  • a mentális reset, az újraindítás élményét;
  • amennyiben sikerül konkrét, reális célokat meghatározni és azokat strukturálni, jelentősen nő a megvalósíthatóság és a siker esélye;
  • a terv következetes betartása, a kitűzött célok nyomon követése pozitív hatással van a hangulatra – nem mellékesen dopamin szabadul fel;
  • az új szokások kialakítása, a komfortzóna tudatos és következetes túllépése hosszabb távon támogatja a személyes fejlődést;
  • már itt fontos kimondani: az időnkénti alulmotiváltság, sőt az átmeneti visszaesés nem feltétlenül kudarc.

Ha a hatékonyság növelése a cél, érdemes néhány kapaszkodót beépíteni:

  • használjuk a SMART-módszert, és győződjünk meg arról, hogy céljaink specifikusak, megvalósíthatóak, relevánsak, mérhetőek, nyomon követhetőek és határidőhöz kötöttek;
  • homályos vágyak helyett törekedjünk a konkrétumokra: a „muszáj többet mozognom” helyett például „hetente háromszor 30 percet sétálok vagy futok”;
  • a nagy célokat bontsuk kisebb, kezelhető lépésekre;
  • koncentráljunk inkább a folyamatra, mint a végkimenetelre;
  • készüljünk fel az akadályokra is, és alakítsunk ki előre „mentális mentőöveket”;
  • rendkívül motiváló lehet egy fejlődési napló vezetése: a haladás láthatóvá válik, a nehezebb napokon pedig erőt adhat;
  • a siker vizualizálása szintén ösztönző hatású lehet – például egy személyes vágytábla készítésével, amely szem előtt tartja a célt.

Miért nem január elseje a legjobb kezdőpont?

Az év első napján útnak indított „új én” projekt több sebből is vérzik. Lássuk az ekkorra datált fogadalom-megvalósítás legérzékenyebb pontjait.

Elsőként érdemes számba venni azt az egyszerű, mégis makacs tényt, hogy ennek az – elvileg fontos és nagy ívű – egyéni projektnek a rajtja a tél közepére esik. A tél pedig a legkevésbé sem az újrakezdés időszaka. A hideg évszak nem alkalmas arra, hogy nagy fába vágjuk a fejszénket – hacsak nem tüzelőnek szánjuk mindezt.

Ilyenkor alacsonyabb az energiaszintünk, az ünnepre és pihenésre hangoltságunk pedig kifejezetten megnehezíti az új rutinok kialakítását. A test és a lélek ilyenkor inkább befelé fordulna, lassítana, raktározna – nem pedig rendszereket váltana, szokásokat cserélne, életet reformálna.

Éppen ezért sokkal célravezetőbb, ha a fogadalmakat olyan időszakra ütemezzük, amikor valóban felkészültek vagyunk a változásra. Mindez természetesen egyénenként eltérő lehet, mégis akad néhány visszatérő támpont: a tavasz kezdete – a megújulás, a növekedés és a magasabb energiaszint természetes időszaka; a születésnap – amely pszichológiailag is személyes új startot jelölhet; vagy akár egy új hét, egy új hónap eleje – amikor kevésbé telepszik ránk az újév első napján elindított „mindent vagy semmit” nyomása.

Meglehet, hogy nem is annyira az újévi fogadalommal van a baj, hanem az időzítéssel, a formával és az elvárásokkal.

A változásnak nem szükséges ünnepnaphoz kötött, látványos aktusként tündökölnie; elegendő, ha belső készenlétként, lehetőségként – afféle lámpásként – aktiválódik. Amikor ezt felismerjük, a fogadalom többé nem marad az önámítás talaján, hanem lehetőséggé emelkedik: nem hangos esküként lép színre, hanem csendes, mégis következetes döntésként.

gybm.

Támogatott tartalom – Hirdetés (X)

Képek forrása: www.freepik.com