Mi is tulajdonképpen a memória? A Queensland Brain Institute idegtudományi kutatóintézet meghatározása szerint a memória a tapasztalatok és ismeretek kódolásának, tárolásának és visszaidézésének folyamatát jelenti. Lényegében a memóriánk révén válunk azzá, akik vagyunk. Alapvetően két memóriatípust különböztetnek meg egymástól a szakemberek: az explicit – azaz a tudatosan felidézhető – és az implicit memóriát. Ez utóbbi esetében a motoros emlékek használata valósul meg, például a beszélés közbeni hangreprodukálás képessége, vagy éppen a sétálás közbeni járás összehangolása. Az emlékezet, az emlékezés képessége nélkül a kommunikációra és az esetleges veszélyek azonosítására képtelen testekként léteznénk a világban; melyről ugyancsak nem lenne tudomásunk.
Mindennapi memóriánk
Nyiri Gábor agykutató egy interjúban (Természet Világa, 2020) beszélt az emlékezés és a felejtés működéséről. Elmondása szerint: mindaz, amit mi a hétköznapokban memóriaként szoktunk emlegetni az nem más, mint a fentiekben már ecsetelt explicit vagy deklaratív memória. Ezek olyan memórianyomok, melyekhez konkrét élethelyzetek, ismeretek kötődnek. Mivel az emlékeink jelentős szerepet vállalnak emberi lényegünk, formálódásunk szempontjából, érthető az az aggodalom, mely szerint a memóriavesztés egyúttal önvesztést is jelenthet.
Sokak nyíltan vállalt vagy elrejtett ijedelmét képezi az életkor előrehaladtával esetlegesen bekövetkező gondolkodásbeli és memóriakészségbeli hanyatlás. A Harvard Medical School berkeiben is megfogalmazódott a kérdés, hogy mi lehet az oka annak, hogy míg néhányan időskorukra memóriazavarokkal, enyhébb kognitív változásokkal, esetleg emlékezetkieséssel szembesülnek, addig mások elméje továbbra is ép marad?
Döntések és hatások
A sommás válasz szerint ebben egyrészt a gének, másrészt pedig a választások/döntések is kulcsszerepet játszanak. Noha számos történésre, dologra vajmi kevés (vagy egyáltalán semmi) ráhatásunk sincs, mégis akad néhány terület, melyekre mi magunk is befolyással lehetünk. Ezeket értik döntés és választás alatt. Az egyén maga dönthet úgy, hogy a saját memóriája épen tartása érdekében egészségesen táplálkozik, rendszeresen végez valamilyen testmozgást, kiiktatja életéből a dohányzást, és időközönként ellenőrzi a koleszterinszintjét, vérnyomását, vércukorszintjét.
A testi egészség fontos döntése mellett a szellemi egészségre is kellő figyelmet érdemes fordítani. Ebben segítenek a különféle mentális gyakorlatok, melyek elvégzése olyan jó hatással van a memóriánkra, akár az izmokra az edzés.
Néminemű megnyugvásfélét nyújthat számunkra a Harvard kutatóinak azon megjegyzése, hogy az időskorral beálló bizonyos fokú emlékezetvesztés teljesen normálisnak titulálható.
Hosszú és rövid
A memória az információfelidézés képességét jelenti. A rövid távú memória, amit munkamemória néven is emlegetnek, olyan emlékeket tárol, amelyeket csak ideig-óráig vagyunk képesek fel-, illetve visszaidézni. Hosszabb ideig nincs is szükségünk ezeknek az információknak a tárolására, hiszen már nem tekinthetők relevánsnak. Ezzel a kategóriával szemben a hosszú távú memória a tartós, fontos információkat tartalmazza.
Igazi különlegességnek bizonyul az is, hogy az emlékek nem egyetlen helyen tömörülve „raktározódnak” el, hanem az emlékezet érzékszervi komponenseiként (pl. szaglás, hallás, látás) oszlanak el tudatszerte. Egy-egy újonnan létrehozott emlék alkotóelemei a hippokampuszként ismeretes mélyagyi struktúrában rögzülnek. Az érzelmi reakciók megőrzéséért felelős amygdala – ami egyébként a hippokampusz mellett található – olyan emlékeket rögzít, melyeket érzelmileg kellőképpen erőteljesnek minősít. Valahányszor emlékfelidézésre, emlék-előhívásra kerül sor, az agy elülső lebenye jut főszerephez (figyelem, összpontosítás).
Feledékenység és memóriavesztés
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint világszerte nem kevesebb, mint 57 millió embert érint a kognitív képességek hanyatlásával járó demencia. Az időskorra jellemző szellemi leépülés nagymértékben befolyásolja az érintettek függőségét (leginkább a közeli családtagoktól vagy gondozóktól). Az adatokból az is kiderült, hogy ez a társadalmi, pszichológiai, gazdasági és orvosi megközelítésből ugyancsak jelentős probléma leginkább a nőket érinti.
A gondolkodásra, a mindennapi tevékenységekre súlyos hatással lévő demencia kialakulását növelő főbb kockázati tényezők: az életkor, a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a túlsúly, a dohányzás és a túl sok alkohol fogyasztása, a fizikai inaktivitás, a szociális elszigetelődés, valamint a depresszió.
A korai tünetek, figyelmeztető jelek között megemlítendő: a feledékenység, tárgyak elvesztése, séta közbeni eltévedés, zavartság érzése, az időérzék elvesztése, a döntéshozatal és a problémamegoldás terén beállt nehézségek, a szavak gyakori elfelejtése. A hangulati és viselkedési változások terén beszélhetünk: szorongásról, személyiségváltozásokról, a munkától és a társadalmi tevékenységektől való elzárkózástól, a mások (érzelmei) iránti érdeklődés teljes hiányáról. Ugyanakkor fontos megjegyezni azt is, hogy a demencia minden embert másként érint, hiszen a befolyásoló és kiváltó tényezők eltérőek lehetnek.
Létezik gyógymód?
A WHO tájékoztatására hivatkozva kijelenthető, hogy egyelőre nem létezik hatékony gyógymód a demenciára, viszont van néhány lépés, amivel segíthetők, támogathatók az ebben érintettek. Érdemes gondoskodni arról, hogy a demens emberek fizikailag és szellemileg is aktívak legyenek, vegyenek részt társas interakciókban és tevékenységben. A tünetkezelés során pedig néhány gyógyszer is a rendelkezésre áll.
Javasolt időben beiktatni néhány fontos memóriakárosodást megelőző lépést, melyek közül kimagaslik a mozgás, az egészséges táplálkozás, a káros, egészségromboló szokások tiltólistára helyezése, az orvossal való időnkénti konzultáció.
Tanácsok, tippek
A Mayo Clinic kutatói a demencia megelőzése kapcsán az egészséges öregedést helyezik fókuszba. A memória megőrzésére és javítására alkalmas tippjeik és tanácsaik közül sorolunk most néhányat, mintegy kiegészítésképpen a fentiekhez.
Az egészségmegőrzés legtöbbet emlegetett módja a sporttevékenységek mindennapokba való beágyazása. Mindehhez nem szükséges merész vagy fizikailag megterhelő sporttípusok mellett döntenünk, elegendő, ha hetente legalább 150 perc aerob tevékenységet végzünk, ami megvalósítható gyors gyaloglással. Esetenként akár napi tíz perc gyaloglás is megfelelőnek bizonyulhat.
A szellemileg aktív élet optimálisan kivitelezhető keresztrejtvényezéssel, olvasással, társasjátékkal, fejtörőkkel, egy új hobbi kipróbálásával (pl. festés, tánc), önkéntes munka végzésével.
A társas élet ugyancsak kiváló gyógyír, hiszen amellett, hogy nagyban támogatja az egészséges memóriát, segít leküzdeni a depressziót és a stresszt is. Erre megfelelő alkalmat kínálnak a különféle klubok, közösségek (pl. könyvklub, kórus).
A rend a lelke mindennek nézet a memória karbantartása folyamatában felértékelődik. Érdemes a feladatokat, eseményeket, programokat egy naptárba vagy tervezőbe vezetnünk, így jobban nyomon követhetők és memorizálhatók. Egy jól szervezett környezetben, ahol minden tárgynak és eszköznek megvan a maga helye, nagyobb eséllyel megtalálhatókká válnak a tipikusan elvesztésre, elkallódásra „ítélt” tárgyaink (pl. pénztárca, kulcs, szemüveg).
Ne essünk a túl sokat akar, ám keveset markol kelepcéjébe. Igyekezzünk kerülni a túlvállalást, a teendőhalmozást.
Fordítsunk kellő figyelmet a minőségi alvásra, tudniillik az elégtelen alvás nagy eséllyel von magával memóriazavart.
Étkezéseink során részesítsük előnyben azokat az élelmiszereket, melyek jót tesznek az agynak (pl. gyümölcsök, zöldségek, teljes kiőrlésű gabona, tojás, étcsokoládé, hal, bab, baromfihús, avokádó, dió stb.). Az étkezés más egészségügyi szempontból is fontos téma, például a fogaink egészsége kapcsán is.
Amennyiben a memóriavesztés miatti aggodalmunk nem csökken, érdemes időpontot egyeztetnünk egy szakemberrel, egészségügyi szolgáltatóval.
gybm.
Képek forrása: Freepik.com
Támogatott tartalom – Hirdetés (X)
