Nekem nem ez az első találkozásom az írónővel. Egy sorrendben később megírt történettel találkoztam először, melynek címe: A mai naphoz nincsenek emlékeim. Hasonlóan ahhoz, a Pedig olyan szépen éltek című műve is nagyon elgondolkodtató, még férfiként is.
Ez a regény nem csupán egy családtörténet vagy egy érzelmes mű; sokkal inkább egy tükröt tart elénk, amelyben megláthatjuk a mindennapok harcait, és azokat a pillanatokat, amelyek talán elsiklanak mellettünk.
Gyertek velem, és nézzetek szét a Szentesi galaxisban!
Ki Szentesi Éva, a Pedig olyan szépen éltek című könyv írója?
Szentesi Éva 1985-ben született Tiszalökön. Első irodalmi próbálkozását már kilencévesen megtette, amikor megírta a Boszorkány a ködben című, még kiadatlan könyvét. Az irodalom iránti szenvedélye később sem hagyta el, és nyolc éven át dolgozott a WMN főmunkatársaként. Jelenleg csak saját blogján publikál. Írói alteregója, Kardos Margit, a személyes és kreatív önkifejezés egyedi formája.
Eddigi könyvei közül több is nagy sikert aratott:
Hamvaimból (2016)
Kardos Margit disszidál (2017)
Pedig olyan szépen éltek (2018)
A legfontosabbat utoljára hagytam (2021)
Merkúr a retrográdban (2022 – Átdolgozott kiadás: 2024)
A mai naphoz nincsenek emlékeim (2024)
Szentesi életét és munkásságát nem csak a művészet, hanem a kitartás és az életszeretet is átjárja.
A Pedig olyan szépen éltek cselekményének rövid bemutatása
Nyilánszki Mari története a szeretet nélküli gyermekkor poklából indul. Hétévesen már szembesülnie kell szülői elutasítással: alkoholista apjától és rideg anyjától soha egy kedves szót vagy szerető pillantást sem kap.
Miközben más gyerekek Barbie babáról álmodoznak, ő már csak arra vágyik, hogy az édesanyja ne hívja „Marifiam”-nak. Amint lehetősége nyílik, elmenekül ebből a nyomasztó közegből Nyíregyházára tanulni, ahol összejön egy „rendes fiúval”, akinek normális családi háttere van.
Közben rájön, hogy nem is csúnya, pedig egész gyermekkorában azt plántálták belé, hogy ő olyan semmilyen.
A jófiú gondoskodó és kedves, Mari mélyen legbelül érzi, hogy valami hiányzik kapcsolatukból. Azonban számára a legfontosabb, hogy végre tartozhat valakihez – különösen, amikor kiderül, hogy babát vár, amit nagyon akart, hogy megtarthassa ezt a férfit és a hátterét.
Hiába a külsőleg idillinek tűnő élet: szép ház, gyerek és gondoskodó férj, Mari nem találja a boldogságot. Zavar és alkalmatlanság érzése évről évre növekszik benne, és elkezdi kutatni, miért képtelen szeretni, vagy elfogadni a szeretetet.
Az álságos életben a fordulópontot egy szerető hozza el, akivel szerinte megtalálta az érzelmeket. Otthagyja a családját és beveti magát a budai luxuséletbe, ami csak először tűnik irigylésre méltónak.
A regény brutális őszinteséggel tárja fel a tökéletesnek látszó családi életek felszíne alatti valóságot. Az esküvő, a bézs színű ház, a gondosan megkomponált családi fotók mögött gyakran rejlő problémák nem csak fikciók, hanem mindennapjaink részei. Ezek a történetek ott vannak a szüleink, barátaink, munkatársaink életében – vagy éppen a celebek gondosan szerkesztett közösségi média posztjaiban.
Mari élete rávilágít arra, hogy a gyermekkori traumák milyen mély hatást gyakorolnak egy ember felnőttkorára. A szeretetlenség alapélménye miatt nem hiszi el, hogy ő szerethető, és emiatt kapcsolatai is sérülékenyek. Miközben próbálja megfejteni saját boldogtalanságának gyökerét, az olvasó bepillantást nyer nemcsak az ő, hanem a körülötte lévő emberek kapcsolati dinamikáiba is.
Kiknek ajánljuk a Pedig olyan szépen éltek című könyvet?
A Pedig olyan szépen éltek egy olyan könyv, amely mélyen megérinti az olvasót, de nem a klasszikus értelemben vett szórakoztató irodalom. Azok számára lehet igazán releváns élmény, akik szeretik az őszinte, nyers, gondolatébresztő történeteket. Ha olyan regényt keresel, ami nem csupán leköt, hanem napokig, hetekig foglalkoztat, és arra késztet, hogy újragondold a saját életed mintáit, akkor ez a könyv neked való.
Ajánljuk azoknak, akik érdeklődnek a társadalmi problémák, a generációkon átívelő családi minták és a női szerepek kérdései iránt.
Ez a regény nem finomkodik, nem kíméli az olvasót, de éppen ez adja a hitelességét. Mari története bemutatja, hogy a gyermekkori traumák, a szeretetlenség, és a rossz minták hogyan kísérhetik végig az embert egész életén. Mindezt olyan közegben, ami egyszerre tűnik ismerősnek és elidegenítőnek – legyen szó egy tiszai kisvárosról vagy a felső tízezer világáról.
A regényt ajánljuk azoknak is, akik nyitottak az érzelmileg megrázó, de egyben felszabadító olvasmányokra. Ha valaha elgondolkodtál azon, hogy mi rejtőzik a tökéletesnek látszó életek színfalai mögött, vagy hogyan öröklődnek tovább a hibáink gyermekeinkre, akkor ez a történet garantáltan megérint.
Nem könnyed olvasmány, de a maga durvaságában és őszinteségében felemelő. Ha még nem olvastál Szentesi Évától, ez egy remek kezdet lehet – egy könyv, amely egyszerre fájdalmas és katarzist hozó élményt nyújt.
