A minimalizmus sokak számára olyan, mint egy mély levegővétel egy zsúfolt „Nem félek a haláltól – csak ne legyek ott, amikor bekövetkezik” – jegyezte meg Woody Allen a maga szellemesen szemfelnyitogató módján, összefoglalva mindazt a szorongást, amit a halál gondolata ébreszt bennünk. Az öröklét utáni vágy – legyen szó a tudomány kísérleteiről, filozófiai elmélkedésekről vagy spirituális hagyományokról – minden korban újra és újra előugrik az emberi lét nagy kérdéseinek Pandora-szelencéjéből. És felbukkanásával együtt végigfut a kultúra mély szövetein egy makacs, örök kérdés: hogyan lehetne túlélni a mulandóságot? Ismerjük az erre vonatkozó kínai bölcsességet is: építs házat, ültess fát, nevelj fel egy gyermeket, írj egy könyvet! De menjünk a téma mélyére!
Tudomány: biológiai határok feszegetése
A modern öregedéskutatás fáradhatatlanul – sőt, néha kíméletlen szigorral – vizsgálja azt a kérdést, amely mindenkit utolér élete valamely szakaszában: miért öregszünk? Ugyanakkor a kutatók „boncasztalára” rendre odakerül egy másik talány is: miként lehetséges, hogy bizonyos fajok – például a „halhatatlan medúza” (Turritopsis dohrnii) – képesek sejtjeiket újra meg újra megújítani? Magyarán: mit tud ez a csápos-zselés kreatúra, amit a teremtés koronájának tartott homo sapiens nem? A téma, lássuk be, korántsem új keletű – az emberiség jó ideje feszeng a kérdés súlya alatt.
August Weismann már 1889-ben kimondta:
a halandóság ára maga a biológiai fejlődés.
A sejtek öregedése tehát nem hiba, nem is valami félresiklott evolúciós kísérlet, hanem egy „bio-stratégia”: mintha maga a természet sakkozna – a test pusztul, hogy a faj tovább élhessen. Nem szándék, nem tudatos terv, csupán az evolúció hideg logikája.
Mégis, a tudomány azóta is makacsul próbálja kijátszani ezt a „programot”: génszerkesztéssel, epigenetikai órák visszatekerésével vagy éppen szenolitikumok (öregedésgátló gyógyszercsoport) alkalmazásával. Minden modern megoldás mögött ugyanaz a (hőn áhított) cél feszül: lelassítani az elmúlás ütemét. Ebben a törekvésben ott lüktet a paradoxon: egy sóhajtásnyi belenyugvás, hogy ha megállítani nem is lehet, legalább fékezzük meg a 21. században azt a pszichobiológiai folyamatot, amelyet köznyelven mindannyian csak így nevezünk: öregedés.
A statisztikák bizonyos értelemben megnyugtatóak:
már eddig is messzire jutottunk.
Ha a mércét a középkorhoz – a medium aevumhoz – állítjuk, úgy a 30–40 éves átlagélettartamhoz képest a mai kor globális átlaga már 73 év felett jár. Ez kétségkívül hatalmas ugrásnak minősül. Ám az emberek szemében a végtelenített – vagy inkább feneketlen – életidő nem feltétlenül és nem minden esetben vágyálom. Az Oxford Longevity Project és a Pew Research felmérései szerint sokan inkább a minőségi életet választanák a hosszan elnyúló, de szenvedésekkel terhelt lét helyett. Az öröklét iránti vágy tehát – érthető és megmagyarázható módon – mindig feltételekhez kötődik: egészséghez, jóléthez, méltósághoz.
Kultúrák és mítoszok: az öröklét arcai
A filozófus és vallásantropológus Mircea Eliade szerint az öröklét keresése egyszerre vallási, mitikus és antropológiai jelenségként érthető meg. Az ókori görögök – Platónnal az élen – a lélek halhatatlanságában hittek, míg Arisztotelész realistább álláspontja szerint a lélek a test formája, így a halállal együtt „egyszerűen” megszűnik működni. A neoplatonikusok és az idealista filozófusok az öröklétet már inkább a transzcendencia, vagyis a léten túli minőség, illetve az eszme kibontakozásaként értelmezték.
A különféle kultúrák mindmáig sajátos módon közelítenek a kérdéshez. Őslakos közösségek számára a halál a természet rendjébe való visszatérés; a nyugati világban viszont a 19–20. századtól kezdődően a halál fokozatosan tabuvá némult:
elrejtett, kórházi falak közé száműzött jelenséggé vált, amiről a legmerészebbek is csak suttogva és burkoltan beszélnek.
A fiatalabb generációk közben az „örökké tartó ifjúságot” idealizálják – mintegy rezonálva az Alphaville örökzöld sorával: Forever young, I want to be forever young (Örökké fiatal, örökké fiatal akarok maradni). A dal ugyan nem mai kortárs üzenet, de dallamvilágában és mondanivalójában máig időtálló: egy generációkon átívelő vágy kottázódik benne, mely azt az üzenetet közvetíti sokak számára, hogy ne csak élni, hanem örökké fiatalnak maradni is lehessen.
Spirituális utak: a halálon túlmutató dimenzió
A spirituális hagyományokban az öröklét utáni vágy nem egyszerűen a túlélési ösztön meghosszabbítása. Inkább arról szól, hogy az ember képes legyen meghaladni önmagát. A hindu Namaste köszöntés – „a benned lévő istenit tisztelem” – például a halálon túlmutató egységre emlékeztet. A keresztény misztika via negativája (negatív út) pedig nem azt sorolja fel, mi az örökkévaló, hanem éppen azt, mi nem. A lemondás és az önkorlátozás itt nem büntetés, hanem felszabadító út.
És ott van Hankiss Elemér gondolata is, aki szerint a nyugalomvágy könnyen átcsúszhat a technikai mindenhatóság illúziójába. Olyankor az ember földi „halhatatlanság-projektekkel” – tudománnyal, technológiával – próbálja betölteni azt az űrt, amit valójában a transzcendens távlat adhatna. Ez a paradoxon mutatja meg legjobban azt, hogy az öröklét iránti vágy vagy felfelé, a meghaladás irányába vezet, vagy lefelé, az illúzió csapdájába sodor bennünket.
Összegzés: a vágy állandósága
Az öröklét iránti igény tehát nem pusztán vallásos ábránd, hanem egy állandó emberi reflex. A tudományban kutatásként, a kultúrában mítoszként, a spiritualitásban útkeresésként bukkan fel újra és újra. Noha be kell látnunk: a biológiai halhatatlanság egy véges létben elérhetetlen cél. Mégis, a vágy a meghaladásra – hogy ne csak éljünk, hanem nyomot hagyjunk magunk után, értelmet teremtsünk, túllépjünk a puszta biológián – örökzöld igény marad.
Az öröklét így nem feltétlenül a test túlélése, hanem inkább annak a vágya, hogy a létünket valami nagyobb egészhez kapcsoljuk. És ez a vágy – akár a hidrában, akár a filozófiában, akár a Namaste meghajlásában – újra és újra feltámad. Bennünk. Általunk. Örökké.
További érdekes témákat oldalunk Egészség rovatából itt találod, de további érdekességeket tudsz olvasni fogászat témában az állandó partnerünk blogjában is.
gybm.
Támogatott tartalom – Hirdetés (X)
Képek forrása: Freepik.com
