Lustálkodjunk okosan! – Miért fontos néha semmit sem tenni?

A lustálkodás nem az ördög találmánya, hanem ősi emberi szükséglet: a pihenés, az újratöltődés, valamint az önmagunkra találás tere.

Miért lett ellenség a lustaság?

A lustálkodás nem az ördög találmánya, hanem ősi emberi szükséglet: a pihenés, az újratöltődés, valamint az önmagunkra találás tere. Egy világban, ahol a produktivitás a siker mércéje, egyre többünket ér utol az érzés, hogy ha nem vagyunk folyamatosan elfoglaltak, valami baj van velünk. Pedig a nem-tevékenység időnként épp olyan fontos, mint a cselekvés. Sőt, nélkülözhetetlen a megújuláshoz, a kreativitáshoz, az érzelmi regenerálódáshoz. Hogyan segíthet a lassítás a kreativitásunkban? Miért terem a „semmittevés” gyakran a legnagyobb ötleteket? Tartsunk együtt egy gondolatébresztő utazást a lustálkodás titkos ereje körül!

Mit üzennek nekünk a mesék lustálkodás-téren?

Ha képzeletben visszautazunk a népmesék világába, érdekes mintákat fedezhetünk fel. Gondoljunk csak a sokat tűnődő, heverésző királyfikra, akik nem annyira hősi tetteikkel, hanem belső utazásaikkal készülnek fel a különféle próbákra (élet- és énpróbákra). A meseterapeuták szerint ezek a figurák megmutatják, hogyan húzódhatunk vissza a világ zajától, hogy erőt gyűjtsünk, felkészüljünk életünk soron következő kihívásaira. Nem véletlen, hogy a legtöbb mesehős átváltozáson megy keresztül – és éppen ennek része az a „lassú szakasz”, amikor látszólag semmi sem történik.

A lustaság mint beavatás

A lustaság nem azonos az ürességgel vagy az unalommal.
Zelimir Falout filozófus szerint a (pozitív) lustálkodás az ember egyik legősibb, legszebb erénye. A korai görögök úgy tartották, a nem-tevékenység képes új világokat, boldog társadalmakat teremteni. Ha megtanulunk unatkozás nélkül élni, akkor a fantáziánkat, kreativitásunkat, tehetségünket is újra mozgósíthatjuk. A lustaság tehát nem hanyatlás, hanem önteremtés, önmegalkotás: egy időszak, amikor szabadon engedhetjük a gondolatainkat, és újra rátalálhatunk önmagunkra.

Hol húzódik a határ a jó és a rossz között?

Nem minden lustálkodás hasznos. A művészetfilozófus Hannes Böhringer szerint létezik két típus:

  • Passzív lustaság: elutasítás, lemondás, szétszórtság, halogatás, amely meggátolja a fejlődést, kiéget, demotivál.
  • Aktív lustaság: tudatos energiahasználat, a felesleges feladatok kerülése, minimalizált ráfordítás, amely segít a koncentrációban, a stressz csökkentésében, a mentális egészség megőrzésében.

Fontos, hogy megtanuljunk különbséget tenni e két forma között, és tudatosan alakítsuk a napi rutinunkat, helyet adva a feltöltődésnek.

Mit nyerhetünk a lustálkodással?

A modern kutatások szerint, ha hagyjuk, hogy az elménk barangoljon, úgy három fontos dolgot érhetünk el:

  • Pihenést: feltöltjük az energiatartalékainkat, hogy később jobban tudjunk összpontosítani.
  • Tervezést: nyugalmi állapotban tizennégyszer gyakrabban gondolunk a jövőre, hosszú távú céljainkra.
  • Ötletelést: a „kalandozó elme” képes összekapcsolni múltbéli élményeket aktuális problémákkal, ami új megoldásokat, kreatív betekintéseket hozhat.

Nem véletlen, hogy gyakran halljuk: „Aludjunk rá egyet!”, „Ne gondoljunk rá, majd eszünkbe jut.” A pihenés nem elvesztegetett idő, hanem az ötletek bölcsője.

A lustálkodás mint a fejlődés motorja

A történelem során számos innováció épp a „lustaság” szülötte volt: gondoljunk a kerékre, a felvonóra, a távirányítóra vagy a mozgólépcsőre. Ezek mind azt a célt szolgálták, hogy egyszerűbbé, hatékonyabbá tegyék az életet.

A mérnök Frank Bunker Gilbreth híres mondása szerint:

„Kemény munkák elvégzésére mindig érdemes egy lusta embert választani, mert az biztosan megtalálja a legegyszerűbb megoldást.”

A pozitív lustaság tehát motiválhat bennünket, hogy okosabban, célratörőbben oldjunk meg feladatokat, és közben ne égjünk ki.

Záró gondolat

Amikor legközelebb leülünk pihenni, ne érezzünk bűntudatot! Az okos és pozitív jellegű lustálkodás – vagyis amikor tudatosan, pihenésre és feltöltődésre használjuk a nem-tevékeny időt – nemcsak a mentális és fizikai egészségünket védi, hanem hosszú távon a kreativitásunk és hatékonyságunk motorja is lehet.

Merjünk tehát időnként „semmit sem tenni” – mert néha épp ezzel tehetünk a legtöbbet magunkért és a jövőbeli céljainkért.

gybm.

Képek forrása: Freepik.com