Memória, biokémiai folyamatok és biológiai „építkezés”
Az előző részben láttuk, hogy a tanulás nem csupán hasznos időtöltés, hanem a kognitív hanyatlás alakulására is hatással lehet. Ahhoz azonban, hogy ezt valóban megértsük, érdemes közelebbről is megnézni, mit jelenthet a tanulás a klasszikus és hétköznapi értelmezéseken túl.
És azt is, milyen folyamatok zajlanak le ilyenkor bennünk – pedagógiai és biológiai szinten egyaránt.
Pedagógiai szempontból a tanulás folyamata
E téren gyakran elhangzik, hogy nehéz egységes meghatározást adni, hiszen tág értelemben mindenki, mindig, mindenhol tanul. A tanulás ugyanakkor felfogható szubjektiválási folyamatként is: a külső, objektív tudás a tanuló belső tulajdonává, meggyőződésévé, énrészévé válik. Nem pusztán információ befogadásáról van tehát szó, hanem egy mélyebb átalakulásról.
Ebben a folyamatban – más tényezők mellett – kiemelt szerepet játszik az interiorizáció, vagyis az aktív belsővé tétel. Ez egyfajta „kívülről befelé” tartó mozgásként értelmezhető: ami kezdetben idegen és külső, az idővel belsővé válik, majd akár automatikus készséggé alakul.
Egy hétköznapi példával élve: a kézmosás szokása kezdetben külső elvárásként jelenik meg. A szülő kéri a gyermeket, hogy étkezés előtt mosson kezet – ez még kívülről érkező irányítás. Idővel azonban a gyermek megérti a higiénia jelentőségét, megszokja a folyamatot, és megtörténik az interiorizáció.
Ennek eredményeként felnőttkorban már nincs szükség külső figyelmeztetésre: a kézmosás belső igénnyé válik, és hiánya akár kellemetlen érzést is kiválthat. Így alakul át egy külső elvárás személyes szükségletté.
Biológiai perspektívából a tanulás
„A tanulás az egész szervezet funkciója (…) új magatartási formák, új, azelőtt nem létező idegi kapcsolódási mechanizmusok létrejövetele a külső és belső környezet hatásai és a rendszer saját szintetizáló működése révén.”
(MTA Biológiai Tudományok Osztályának Közleményei, 1980)
A hétköznapok nyelvén mindez azt jelenti, hogy a tanulás nem csupán egy „fejben zajló” folyamat, hanem az egész szervezetet érintő változás. A külvilágból érkező ingerek és a belső állapotaink hatására az agyunk szó szerint átalakul: új idegi kapcsolatok jönnek létre, amelyek korábban nem léteztek. Ezek teszik lehetővé, hogy idővel másként gondolkodjunk és viselkedjünk, mint korábban.
Jó példa erre a biciklizés megtanulása. A folyamat során egyszerre hatnak ránk külső tényezők – például a gravitáció vagy az instabil egyensúly –, valamint belső élmények, mint az eleséstől való félelem. Az agy ilyenkor elkezdi összehangolni a beérkező információkat: együttműködésbe lép az izmokkal, az egyensúlyérzékeléssel és a látással.
Az első próbálkozások során még nincs „kész út” ehhez a tevékenységhez az idegrendszerben. Ez az út fokozatosan, a gyakorlás során épül ki: a sejtek közötti kapcsolatok erősödnek, stabilizálódnak. Egy ponton pedig bekövetkezik a fordulat: már nem tudatosan figyelünk minden mozdulatra, hanem a mozgás „magától” történik. A láb teker, a kéz kormányoz – kialakul egy új működési minta.
Ez maga a tanulás: új idegi kapcsolatok és új viselkedésformák létrejötte, amelyek az idő előrehaladtával a mindennapi működésünk részévé válnak.
Az idegrendszer „építkezése” tanulás közben
Friedrich Péter A tanulás és a memória molekuláris alapjai című munkájában (Beszélő, 2004) arra mutat rá, hogy a tanulás valójában „anyagba íródó” folyamat. Ebben a megközelítésben nem elvont jelenségről, hanem fizikai változásról beszélünk: az agyban mérhető átalakulások mennek végbe. A tanulás hatására az idegsejtek közötti kapcsolatok megerősödhetnek, és új kapcsolódások is létrejöhetnek.
Az ismétlésnek kulcsszerepe van a memória tartósságában. Ahogyan Friedrich fogalmaz: „ha valamit tartósan meg akarunk jegyezni, sokszor el kell ismételnünk, közbeiktatott pihenőkkel”. Az ismétléses tanulás így nem csupán tanulási technika, hanem olyan folyamat, amely az idegrendszer működését is formálja.
Megfontolandó a biokémikus, neurobiológus azon megjegyzése is, miszerint idegsejtjeink nemcsak pusztulnak, hanem bizonyos hatásokra – például tanulás hatására – újonnan is keletkezhetnek. Ha tehát szellemi képességeink megőrzése a cél, érdemes folyamatosan „működésben tartani” a tanuláshoz és memóriához kapcsolódó idegrendszeri folyamatokat.
A tanulás tehát nemcsak a meglévő tudás megőrzését szolgálja, hanem hozzájárulhat az idegrendszer megújulásához is.
Látható, hogy a tudományos megfigyelések alapján a tanulás jóval több, mint információk felhalmozása. Ebben az értelemben a tanulás az önfenntartás egyik formájaként is értelmezhető: kilép a „kényszer” és a „hobbi” kategóriájából, és az idegrendszer működését támogató tényezővé válik.
A demencia szempontjából mindez úgy ragadható meg, hogy a tanulás hozzájárul az idegi kapcsolatok erősödéséhez, a memória stabilizálásához (különösen ismétlés révén), valamint az idegrendszeri átrendeződésekhez. Ezek a folyamatok összességükben szerepet játszhatnak a kognitív működés fenntartásában.
A tanulás a demencia elleni küzdelem egyik leghatékonyabb kognitív eszköze
Egyetlen ember időskori vágyai között sem szerepel a súlyos neurokognitív zavar, azaz a demencia. Senki nem kívánja élete nyugodtnak, visszatekintőnek, bölcsnek álmodott szakaszát károsodó memóriával, gyengülő problémamegoldó képességgel, nyelvi és érvelési nehézségekkel, valamint viselkedésbeli és társas interakciós zavarokkal tölteni.
Ruth Flexman a Public Health felületén közzétett tanulmánya szerint az egész életen át tartó tanulás kulcsfontosságú eszköz a kognitív hanyatlás elleni küzdelemben. Másképp fogalmazva: a tanulás a demencia kockázatának csökkentésében, illetve a tünetek megjelenésének késleltetésében az egyik legfontosabb tényező lehet. Ez ugyanis segít kiépíteni az úgynevezett kognitív tartalékot, amely lehetővé teszi az agy számára, hogy rugalmasabban reagáljon a károsodásokra, új idegi kapcsolatokat alakítson ki, és bizonyos mértékig megfelelően működjön akkor is, ha egyes területeken már megkezdődött a biológiai leépülés.
Minden jel arra utal, és ezt egyre több tudományos megfigyelés is alátámasztja, hogy a tanulás hozzájárulhat az időskori kognitív hanyatlás mérsékléséhez. Bár nem biztosít teljes védelmet, mégis valós esélyt adhat arra, hogy lassítsa a folyamatot, és javítsa az életminőséget. Veszíteni valónk aligha van, miközben az élethosszig tartó tanulással megőrizhető szellemi frissesség és alkalmazkodóképesség jelentős nyereséget jelenthet.
gybm.
Képek forrása: www.freepik.com
