A testtömegindex, vagy ismertebb nevén BMI (Body Mass Index), az egyik legismertebb és legszélesebb körben használt mérőszám, ha az egészséges testsúlyról van szó. Egyszerű képlet, gyors kalkuláció, és máris megmondja, hogy valaki a „normál testsúlyúak”, a „túlsúlyosak” vagy épp az „elhízottak” közé tartozik-e. De vajon tényleg ennyire megbízható ez a mutató?
Az elmúlt évtizedekben a BMI az orvosi szűrések, biztosítási kalkulációk, edzésprogramok és diéták egyik alapkövévé vált. Még a legtöbb online életmódportál vagy fitneszalkalmazás is az első lépések között kérdezi: „Mennyi a BMI-d?” De közben egyre többen hívják fel a figyelmet arra is, hogy a testtömegindex mögötti logika túlságosan leegyszerűsítő, sőt, akár félrevezető is lehet – különösen bizonyos életkorokban, testalkatoknál vagy sportolóknál.
Ebben a cikkben körüljárjuk, hogy mit is jelent valójában a BMI, hogyan számolható ki, milyen kategóriákba sorolhatók az értékek, mik az előnyei, és mikor érdemes fenntartásokkal kezelni ezt a mutatót.
Mi az a BMI, és honnan ered ez a mérőszám?
A BMI (Body Mass Index), magyarul testtömegindex, egy egyszerűen kiszámítható mutató, amelyet arra használnak, hogy megítéljék, egy adott testmagassághoz képest megfelelő-e a testsúly. A képlet rendkívül egyszerű: a testsúlyt (kg) el kell osztani a testmagasság (méterben) négyzetével.
BMI = testsúly (kg) / testmagasság² (m²)
Ez a szám önmagában nem mond sokat, de az értéke alapján különböző kategóriákba sorolhatjuk magunkat: például normál testsúly, túlsúly vagy elhízás. A BMI tehát nem közvetlenül méri a testzsírt vagy az izomtömeget, hanem egy általános képet ad arról, hogy a súlyunk a magasságunkhoz viszonyítva mennyire tekinthető optimálisnak.
A testtömegindex története
Bár sokan úgy gondolják, hogy a BMI modern egészségügyi találmány, valójában már az 1830-as években megszületett. A módszert Adolphe Quetelet, belga matematikus és statisztikus dolgozta ki. Quetelet célja nem az volt, hogy egyéni egészségi állapotot értékeljen, hanem az, hogy nagy populációk testsúly-eloszlását tudja mérni, elemezni és összehasonlítani. Akkoriban a kutatóknak sürgető szükségük volt egy gyorsan használható, objektív módszerre a lakosság testalkatának felmérésére.
Miért terjedt el a BMI ennyire?
A BMI egyik legfőbb előnye, hogy gyors, egyszerű és nem igényel különösebb eszközöket – elég hozzá egy mérleg, egy mérőszalag és egy számológép (vagy egy online BMI kalkulátor). Emiatt nemcsak a kutatásokban, hanem a mindennapi orvosi gyakorlatban, az iskolai egészségügyi szűrésekben és az online életmódprogramokban is széles körben használják.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is ezt a mutatót alkalmazza a túlsúly és elhízás arányainak nyomon követésére. Egy 2019-es európai statisztika szerint az EU felnőtt lakosságának 59%-a túlsúlyos vagy elhízott – férfiaknál ez az arány még magasabb, eléri a 63%-ot is. A BMI tehát nem csupán egyéni mérőszám, hanem fontos népegészségügyi mutató is.
Fontos tudni: mire (nem) való?
A BMI-t eredetileg népességi szintű vizsgálatokra szánták, nem pedig arra, hogy egyénileg pontos diagnózist adjon. Ennek megfelelően a testtömegindex nem veszi figyelembe az olyan fontos egyéni tényezőket, mint:
- a testzsír eloszlása (például hasi vagy combtáji),
- az izomtömeg aránya,
- az életkor,
- a biológiai nem.
Ez azt jelenti, hogy például egy izmos sportoló is elhízottnak tűnhet a BMI alapján, míg egy vékony testalkatú, de magas testzsírszázalékú ember normál tartományba eshet, még ha egészségügyi szempontból nem is tekinthető „fittnek”.
Mit jelentenek a BMI-értékek? – A kategóriák értelmezése
A testtömegindex (BMI) kiszámítása után sokakat az érdekel leginkább, hogy mit mond el róluk ez a szám. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által meghatározott kategóriák segítségével könnyen beazonosítható, hogy az adott érték melyik testsúlyosztályba tartozik, és ez milyen egészségügyi kockázatokat jelenthet.
A hivatalos BMI-kategóriák felnőttek esetében:
BMI érték (kg/m²) Kategória
- 0 – 16 Súlyosan alultáplált
- 16 – 16,9 Mérsékelten alultáplált
- 17 – 18,4 Enyhén alultáplált
- 18,5 – 24,9 Normál testsúly
- 25 – 29,9 Túlsúlyos (Preobez)
- 30 – 34,9 Elhízás I. fokozat
- 35 – 39,9 Elhízás II. fokozat (súlyos)
- 40 felett Elhízás III. fokozat (extrém/morbid)
Mit jelent ez a gyakorlatban?
A normál testsúly tartományába esők esetében a legkisebb az esély olyan problémákra, mint a szívbetegségek, cukorbetegség vagy mozgásszervi panaszok.
A túlsúlyos és elhízott kategóriákban fokozott a rizikó számos krónikus betegségre – ezeknél az értékeknél az életmódváltás már erősen javasolt.
Az alultáplált kategóriák ugyanúgy veszélyesek lehetnek: a túl alacsony testtömeg hormonális zavarokhoz, csontritkuláshoz és immunrendszeri gyengeséghez vezethet.
Fontos: ezek a kategóriák felnőttekre vonatkoznak, 18 év felett!
Gyermekeknél és serdülőknél a BMI értékelése életkor és nem szerinti percentilis görbék alapján történik, hiszen a fejlődő szervezetnél mások a normatív határok. Erről bővebben egy külön pontban írunk lejjebb.
A BMI előnyei – Egyszerű, gyors és széles körben alkalmazható
A testtömegindex (BMI) az egyik legelterjedtebb és leggyakrabban használt módszer a testsúly értékelésére – és nem véletlenül. Bár vannak korlátai (amelyekről később részletesen szólunk), több olyan előnnyel is bír, amelyek miatt a mai napig megkerülhetetlen mérőszám az egészségügyben és az életmód-tanácsadásban egyaránt.
Egyszerű kiszámítani
A BMI képlete rendkívül egyszerű: testsúly (kg) ÷ testmagasság² (m²).
Egy gyors számolással – vagy online BMI kalkulátor segítségével – bárki pillanatok alatt megtudhatja, hogy hol helyezkedik el a hivatalos testsúlykategóriák skáláján.
Nem igényel drága eszközöket
A BMI meghatározásához nincs szükség orvosi gépekre vagy laborvizsgálatra – csak egy mérlegre és egy centiméterre. Ez különösen alkalmassá teszi szűrésekre, tömeges felmérésekre vagy otthoni önellenőrzésre.
Egységes és könnyen kommunikálható
A BMI-értékek kategóriákba sorolása (normál, túlsúly, elhízás stb.) világszerte egységes, így az orvosok, dietetikusok, statisztikusok és egészségügyi szakemberek gyorsan tudnak következtetéseket levonni egy adott érték alapján.
Alap eszköz a népegészségügyben
A BMI használatával tömeges szűréseket és statisztikai elemzéseket lehet végezni, amelyek segítenek feltérképezni a túlsúly vagy az elhízás mértékét egy adott országban vagy társadalmi csoportban. Az ilyen adatok nélkülözhetetlenek megelőző programok és egészségpolitikai intézkedések megtervezéséhez.
Jó kiindulópont lehet az életmódváltáshoz
Bár a BMI önmagában nem ad teljes képet az egészségi állapotról, sokak számára figyelmeztető jelként szolgálhat. Egy magasabb érték arra ösztönözhet, hogy valaki életmódot váltson, többet mozogjon, egészségesebben étkezzen, és felkeresse a háziorvosát vagy dietetikusát.
A BMI korlátai és kritikái – Miért lehet félrevezető?
Bár a BMI (testtömegindex) gyors és kényelmes módszer a testsúly megítélésére, komoly kritikák is érik, különösen, ha egyéni egészségi állapotok értékelésére használják. A mutató eredetileg népességi szintű vizsgálatokhoz készült, nem pedig arra, hogy pontos diagnózist adjon egy adott személyről – ez pedig számos félreértéshez és téves következtetéshez vezethet.
Nem különböztet izmot és zsírt
Az egyik legnagyobb probléma a BMI-vel, hogy nem tesz különbséget a testzsír és az izomtömeg között. Egy sportoló vagy testépítő például könnyen kerülhet az „elhízott” kategóriába, pusztán azért, mert izmos és nehéz – miközben testzsírszázaléka tökéletesen egészséges szinten van.
Figyelmen kívül hagyja a zsíreloszlást
Az sem mindegy, hogy a testzsír hol helyezkedik el. A hasi (viszcerális) zsír például sokkal veszélyesebb, mint a csípőre vagy combokra rakódó zsírréteg. A BMI azonban erről semmit nem árul el – két ember ugyanazzal az értékkel teljesen más egészségi kockázatokkal élhet.
Nem veszi figyelembe az életkort és a nemet
A testzsírszázalék természetesen változik életkorral és biológiai nemmel. A nők esetében általában magasabb a zsírszövet aránya, idősebb korban pedig a testösszetétel is jelentősen átalakul. A BMI ezt sem képes érzékelni, így félrevezető lehet például idősebb, de egészséges testalkatú emberek számára.
Nem ad képet az egészségi állapotról
Valaki lehet „normál” BMI-értékű, de rossz erőnlétű, inaktív életmódot élő, helytelenül táplálkozó személy – és ennek ellenére az értéke nem jelez problémát. Ezzel szemben egy fizikailag aktív, izmos ember „túlsúlyosnak” minősülhet, holott kockázata minimális.
Gyermekeknél és serdülőknél nem alkalmazható ugyanúgy
Gyermekek esetében a BMI-t nem lehet a felnőtteknél megszokott kategóriák alapján értelmezni. Itt életkori és nem szerinti percentilis értékeket kell használni, amit sok online kalkulátor nem vesz figyelembe – így szülők és pedagógusok is könnyen félreértelmezhetik az eredményt.
Alternatív mérőszámok: haskörfogat, testzsírszázalék és társai
A BMI hasznos kiindulópont, de ha pontosabb képet szeretnénk kapni testünk összetételéről és az egészségügyi kockázatokról, érdemes más mérőszámokat is figyelembe venni. Ezek az alternatív mutatók segíthetnek abban, hogy ne csupán a testsúlyt, hanem annak minőségét, eloszlását és következményeit is lássuk.
A haskörfogat például egyike a legegyszerűbb, mégis legbeszédesebb mutatóknak. Mérése során a derék kerületét vizsgáljuk – elsősorban a hasi zsír jelenlétére utal. Ez azért különösen fontos, mert a zsigeri zsírszövet közvetlenül összefügg számos krónikus betegség, például a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri problémák, illetve a metabolikus szindróma kockázatával. Nőknél 80 cm, férfiaknál 94 cm feletti érték már fokozott egészségügyi rizikót jelent.
A testzsírszázalék a testünk teljes tömegének azon részét mutatja meg, amely zsírból áll. Ez az adat jóval többet elmond a testalkatról, mint maga a testsúly. Míg a BMI nem tud különbséget tenni izom és zsír között, a testzsírszázalék pontosabban mutatja, hogy a „pluszkilók” valóban elhízást vagy izmos testfelépítést takarnak. A mérés történhet bőrredő-vizsgálattal, bioimpedancia-módszerrel vagy akár DEXA vizsgálattal is.
Egy másik fontos mérőszám a derék-csípő arány, amely a zsíreloszlás típusára ad választ. A hasi típusú elhízás (alma testalkat) sokkal veszélyesebb, mint a csípőre és combokra lokalizálódó zsírfelesleg (körte testalkat). Az arány kiszámítása egyszerű: a derékkörfogatot el kell osztani a csípőkörfogattal. Az egészséges értékek nőknél 0,85, férfiaknál 0,9 alatt maradnak.
A fenti mérőszámok használata kiegészíti és pontosítja a BMI által mutatott képet. Ha valóban komolyan vesszük az egészségünket, nem elég egyetlen számra támaszkodni – inkább több szempontot együtt érdemes figyelembe venni.
Mire használjuk, és mikor ne hagyatkozzunk kizárólag a BMI-re?
A testtömegindex hasznos, gyors és bárki számára elérhető eszköz arra, hogy képet kapjunk a testsúlyunk és magasságunk arányáról. De fontos megérteni, hogy a BMI nem mindenható mutató, és önmagában nem elegendő az egészségi állapot pontos értékeléséhez. Nem számol az izomtömeggel, a zsíreloszlással, az életkorral vagy a nemmel – vagyis pont azokkal a tényezőkkel, amelyek valóban meghatározzák a fizikai fittségünket és egészségügyi kockázatainkat.
Ha szeretnél jobban odafigyelni magadra, nem érdemes egyetlen számra támaszkodni. Használj többféle mérőszámot, figyelj a tested jelzéseire, és építsd be az egészséges szokásokat a mindennapjaidba. És ha bizonytalan vagy, kérj tanácsot szakembertől – dietetikustól, háziorvostól, személyi edzőtől.
Ha érdekelnek további tippek az egészséges életmódhoz, böngészd bátran a 2life.hu Egészség rovatát!
Képek forrása: Freepik.com
